Vége!

A történet idő és súlyos ötlet hiány miatt véget ér. Remélem amit eddig olvashattatok elnyerte tetszéseteket,  sajnos képtelen vagyok a folytatásra. Lehetséges, hogy még visszajövök, másik és más fajta történettel, de még semmi sem biztos. 
Köszönőm hogy itt voltatok és olvastátok, kommenteltetek. Nagyon jól esett minden szó és a 3 díj is amit kaptam. 
Sziasztok :*

13.rész

Mivel én vasárnap este 'nyaralni' megyek, majd miután onnan haza értem, egyből 3 hétig Balatonon leszek, ezért valószínüleg augusztus feléig ez lesz az utolsó rész! Remélem megelégedtek vele! 

ui: amúgy elterveztem, hogy körülbelül 25 részes lesz a történet, szóval  már meg van a szándékom, hogy mi lesz a vége! :)

*Bogi szemszöge

Kipakoltam a fél ruhatáramat az ágyamra, és keresgéltem, hogy mi is lenne a megfelelő egy vacsorára. Talán egy órán keresztül válogattam, majd bevonultam a fürdőszobába, és lezuhanyoztam. Megmostam a hajamat, majd megszárítottam. Felvettem magamra a kiválasztott ruhát, és kisminkeltem egy kicsit magamat. Lesétáltam az emeletről, és a tükör elé álltam. Elégedett voltam magammal. Éppen a cipőmért indultam, amikor kopogtak. Gyorsan belebújtam, majd még egyszer végig néztem magamon. Sóhajtottam egyet, és mosolyogva nyitottam ajtót. Előttem Harry állt egy ingben, aminek a felét egy zakó takarta, és egy hozzáillő Fekete farmer nadrágban. Két arcra puszi után belé karoltam, ő pedig a kocsijához vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem. Bekötöttem magamat, mire ő elmosolyodott, majd becsukta az ajtót és beült a kormány mögé.

- Köszönöm, hogy eljöttél – mondta – Reméltem, hogy nem fogsz cserbenhagyni.

- Egy ilyen ajánlatot nehéz elutasítani – válaszoltam neki.

Beindította a motort és a gázra taposott. Pár pillanat múlva már sebesen száguldott az autópályán. Nem tudtam, hogy pontosan hova megyünk, csak azt, hogy szép helyen leszünk. Végül is, ennyit mondott. 10 perc után egyszer csak lelassított, és a megálló sávon leparkolt. Kutatni kezdett az ajtón elhelyezett kis zseben, majd kihúzott egy sálat onnan, és felém tartotta.

- Ugye nem gondolod komolyan?! - néztem rá, ő viszont csak nagy vigyorral az arcán bólogatott.

Végül beadtam a derekamat, és felkötöttem a szememre a kendőt. Kiszállított a kocsiból, és vállaimnál fogva vezetni kezdett. Egy ideig féltem, hogy elesek, majd mikor már kivezetett a füvesebb részről, biztosabban álltam a talajon. 5 percet sétálhattunk, amikor megállított, és levette a szememről a kendőt. Pislogtam párat, mivel sötéten láttam, aztán felpillantottam. Számhoz kaptam, szemeim nedvesedni kezdtek. Előttem egy hatalmas, kék vizű tó volt, közepén egy kicsit stéggel. Látni lehetett, hogy egy asztal, mellette 2 szék, széleinél gyertyák ékeskedtek. Rózsaszirommal be volt szórva az egész.

- Ez...Hary...ez gyönyörű – ugrottam a nyakába, és szorosan magamhoz öleltem.

- Legszebbnek a legszebbet – mosolygott, és a kezembe adott egy szál vörös rózsát.

Bele szippantottam, majd újra a tó felé fordultam. Egy kiöltözött pasi jött felénk, és Harrynek súgott valamit, aztán lelépett. Harry rám mosolygott, majd kezét nyújtotta. Belé karoltam, ő pedig elvezetett a tó partjáig, ahol is egy rózsákkal díszített csónak várt minket. Megfogta a kezemet, én az alatt beleültem, ő pedig követett. Megfogta az evezőket, és szépen lassan a stégig lökött minket vele. Mikor odaértünk segített kiszállni, majd kikötötte a 'hajót'. Kihúzta nekem a széket, és leültetett, majd ő helyet foglalt velem szemben.

- Mikor volt neked ilyenre időd? - kérdeztem, ő pedig csak nevetett egyet.

- Rengeteg szabad időm van mostanság. A suli miatt alig vannak koncertjeink, és azokat is gyorsan lezavarjuk. Már csak albumon dolgozunk, de az 1-2 óra délutánonként.

- Értem – válaszoltam. Abban a pillanatban megérkezett egy másik csónak a stéghez.

Egy pincér szállt ki belőle, és két tányért rakott le elénk. Felemelte a fedőjét, majd jó étvágyat kívánva visszament a szárazföldre. Elképedve bámultam azt ami elém került.

- Jó étvágyat – szólalt meg Harry.

- Neked is.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

A vacsora után Harryvel sétálni indultunk, a kocsi irányába. Lassan lépkedtünk, és beszélgettünk. Végig elnevetgéltünk, majd egyik résznél megállított, és magával szembe fordított. A szemeimbe nézett, közben meg sem mozdult.

- Most meg akarsz csókolni? - törtem meg a köztünk fennálló kínos csöndet.

- Nem akarom elsietni. A múltkori majdnem csók után, nem fogom. Megvárom, hogy te tedd meg. - válaszolt, mire felhúztam a szemöldököm.

- Szóval megvárod? Oké, de szólok előre, én sokáig bírom – nevettem fel.

Végül ő is elmosolyodott, majd megérkeztünk a kocsihoz. Eljátszotta a szokásos ceremóniát, és beindította a motort. Mikor már a házunk elé értünk lelassított. Kiszálltam, ő pedig követett. Az ajtó előtt megálltunk, és váltottunk még pár mondatot.

- Nagyon jól éreztem ma magamat. Ilyen élményben még sosem volt részem, és ezt nagyon szépen köszönöm – mosolyogtam, és adtam egy puszit az arcára.

- Remélem még megismételjük – vigyorgott.

- Én is. Nagyon – mondtam, és megöleltem.

Kicsit eltávolodtam tőle, de arcunk még közel volt egymáshoz. Kicsit felé hajoltam, majd mielőtt még bele élte volna magát elrántottam a fejemet.

- Jó éjt Harry! - mondtam, és becsuktam magam után az ajtót.

Kicsit álltam ott, annak neki támaszkodna, majd egy hirtelen nekiindulásból újra kinyitottam azt, és Harry után futottam. Mikor meghallotta, és meglátott, meglepődött arcot vágott, de én csak közeledtem hozzá, majd a nyakába ugrottam, és megcsókoltam...

12.rész

Ötlet hiány miatt soká, de meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog nektek :) 

*Bogi szemszöge *

Louis kiment orvosért, én pedig az alatt próbáltam lelket önteni Vickybe hogy felébredjen. Persze nem sikerült, nem is reméltem. Csak ültem és magyaráztam neki, szerintem bárki aki látott egy idiótának tartott, de nem érdekelt. Próbáltam, hátha. Egy 10 perc múlva megjelent az orvos az ajtóban, és szúrós pillantást vetett rám.

- Ki menne kérem? - kérdezte.

Bólintottam, és felálltam a kis sámliról. Elengedtem Vikci kezét, és éppen léptem volna el, amikor felém nyújtotta azt.

- Ne menj el, kérlek – mondta Vikcy, kezével még mindig próbálta elkapni az én kezemet.

- Ki kell menjek. Hamarosan visszajövök – mondtam, ő pedig visszahúzta a kezét, és kinyitotta a szemeit.

Bíztató mosolyt vetettem rá, aztán elindultam ki, és leültem Louis mellé, aki a szoba előtti fehér székeknél helyezkedett el.

- Felébredt. - mondtam, ő pedig meglepődött, de végül mosolygott egyet.

- Figyelj Bogi...tudom, most ez nem a legjobb pillanat, de szeretnék veled beszélni...kettőnkről - nézett rám kérlelő szemekkel.

- Figyelj Louis én... - kezdtem volna el, de szokásához híven megint félbeszakított.

- Rég óta el szerettem volna mondani, de sosem ment. Tudod...szeretlek. Kiskorunk óta szeretlek. Eddig letudtam annak, hogy legjobb barátok vagyunk, de aztán rájöttem, hogy ez annál több. Eleanorral volt kapcsolatunk ébresztett erre rá, hogy többet érzek irántad, mint iránta. És...ami az összeveszésünket illeti....kérlek bocsáss meg nekem..mindenért. - végig hadarta a mondanivalóját, majd lehajtotta a fejét.

Ledermedve ültem ott, és csak a szavai jártak a fejemben. „ Szeretlek, kiskorunk óta szeretlek.” Újra és újra ízlelgettem a szavait, de válaszra még nem nyitottam a számat. Nem tudtam mit mondani neki. Ő kérdő pillantásokat vetett rám, én cska néztem ki a fejemből, majd végül megszólaltam.

- Louis...én.. nem tudom elfelejteni azt, amit tettél. Igyekszem semmivé tenni , de ez ilyen könnyen nem megy. Most már tudom miért is tetted, és egy kicsit jobban is érzem magamat, de akkor is. Nem mondom, hogy nem tetszel, mert akkor hazudnék...de...ez gátol abban hogy bármit is tegyek. Talán..egy kis idő múlva megpróbálhatjuk...de nem szeretném most – mondtam, és felálltam a helyemről – Megmondanád Vikcynek, hogy muszáj volt haza mennem? És hogy hívjon fel? - fordultam felé még egyszer, ő bólintott egyet, én pedig elindultam ki a kórházból.

~~~~~~~~

 [ Innentől ezt a zenét: Justin Bieber - Nothing  like us]

Otthon ültem a kanapén, felhúzott térdekkel. Az állam a térdeimen pihentek, én pedig csak merengtem előre. A szemeim vörösek voltak a sírástól, és a fáradtságtól is. Hajnali 2 óra van, én pedig egész este itt voltam. Szerencsére anya éjszakás, ezért nem köt belém. De, hogy miért is vagyok ilyen rossz kedvű? A kórházi beszélgetés Louisval teljesen lehangolt. E miatt felidéztem az egész történteket, és minden rossz dolgot, ami életemben történt velem. Egészen anyu és apu válásától, a Lou és köztem történtekig. Rájöttem, hogy az életem félig se olyan jó, mint amilyennek gondoltam. Állandóan történt velem, vagy a családommal valami, és minden esetben egy darab letört a szívemből. Hiányzik az az élet, amikor még kisgyerek voltam, és semmi bajom nem volt. Amikor még csak annyi volt a veszekedés tárgya, hogy kinél van a plüss mackóm. Amikor még nem voltak szerelmi problémák, nem volt fejlett telefon, se fejlett számítógép. Amikor még nem fogtam fel, hogyha történt valami a családdal. Az az idő, amikor óvodásként játszhattam a barátaimmal, és semmi és senki nem zavart. Csodálatos volt. És most mi van? Egy csonka családom, összetört szívem, és gondokkal teli életem. Néha gondolok arra, hogy milyen lenne, hogyha apukám is itt lenne. Teljesen más életem lenne. Tudom, mert mielőtt elment, sokkal jobb volt. Nagyon hiányzik.

Felálltam a kanapéról, és a hűtből elővettem egy doboz fagyit. Visszaültem, és kanalazni kezdtem, könnycseppjeim pedig még mindig potyogtak. Mikor már a negyed doboz elfogyott, kopogást hallottam. Először csak azt hittem képzelődök, hisz ki is kopogna az éjszaka közepén? Mikor újra hallottam kicsit erőteljesebben, már meglepődtem. Kicsoszogtam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam, nem hittem a szememnek. Harry állt ott, és egy apró vigyor után, komoly és ijedt arcot vágott. Mielőtt megszólalt volna, legintettem, hogy hagyja. Nem is csodálkozom, hogy ez volt a reakciója. Kócos hajjal, vörös, feldagadt szemekkel, egy nagy pólóban és egy rövid nadrágban voltam. Megijedtem volna én is magamtól.

- Mit keresel itt ilyenkor? - törtem meg a köztünk fennálló csendet, rekedt és komolytalan hanggal.

- Mondani szerettem volna valamit...úgy éreztem nem várhat, de ahogy látom mégsem most kéne – nézett végig rajtam, majd szemeimnél megállapodott.

- Mondjad – mosolyogtam rá, de ez nem tartott sokáig, mert nem akartam ál mosolyt mutatni neki.

- Szerettem volna elnézést kérni tőled, a múltkori miatt...hogy csak úgy...faképnél hagytalak. Sokáig rágtam magamat miatta, és tudom, hogy nem volt kedvem dolog, de nem akartam veszekedni veled mert... - mondta hadarva, majd megakadt. Nem szólalt meg újra, csak a cipője orrát bámulta, és ujjait tördelte.

- Mert? - emeltem meg az arcát, majd visszahúztam a kezemet.

- Mert szeretlek! 

S.O.S - Ötlet Hiány

Sziasztok! 
Nagyon nagy segítségeteket kérném! Elakadtam teljesen :S Nincs ötletem, hogy mit írjak a  következő részbe:O 
Arra gondoltam, hogy komiba írhatnátok ötleteket, vagy szavakat, amiket szívesen olvasnátok a következő részben, én pedig összeválogatom(emberenként 1-1et vagy ha kevés a komi akkor többet) és abból megkreálnám a következőt! 
Nagyon megköszönném ha megtennétek nekem! 

Nagyon nagyon fontos!

Sziasztok! 
Hogyha eddig google+-on kaptatok értesítést az új részekről, akkor mindenkinek ajánlom...sőt nagyon kérlek titeket, hogy kövessétek itt a blogot!!!!! : http://www.bloglovin.com/blog/8596375/harry-the-name-of-destiny

11.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen soká hozom, csak az elmúlt 1 héten minden nap volt osztály program, aztán este mikor haza értem nem volt időm írni. Most ballagtam ugye, ezért tegnap ünnepeltünk és tegnap sem nagyon tudtam, viszont most itt van. Remélem tetszeni fog! :) 

Bogi szemszöge*

Faképnél hagyott. Felállt és elment. A szemeim csak meglepetten nézték, ahogy távolodó alakja szépen lassan eltűnik, és már csak a rét marad kilátásnak. A hangja ismétlődött a fejemben, egyre hangosabban és hangosabban „Nem mondhatom el.” Lehajtottam a fejemet, aztán a telefonomért nyúltam. Előkerestem a névjegyzékben Vicky számát, és egyből a fülemhez emeltem a készüléket. Hosszas csörgés után végül felvette valaki, de nem az, akire számítottam.

- Szia – szólt bele Louis.

- Öööh...Szia Lou..öhm..Vicky? - kérdeztem meglepődve.

- Izéé..nyugodj meg. Most itt vagyunk a kórházban. Vic rosszul lett és elájult, én pedig behoztam. Berakták egy kórterembe, de még alszik, én pedig várom, hogy felkeljen – vázolta a helyzetet Louis.

- Melyikben vagytok? - aggódó hangnemben szóltam a telefonba.

- Abban a jó magasban. Amin mindig röhögtünk – mondta.

- Gyere le a bejárathoz, mindjárt ott vagyok – mondtam, és egyből felpattantam.

A vállamra kaptam a Táskámat, a telefonomat a zsebembe csúsztattam, és szinte futva indultam neki. 10 perc alatt visszaértem a városba, és gyorsan fogtam egy taxit, ami elvitt a kórházba. Idegesen szálltam ki, majd valamennyit fizettem a taxisnak és beszaladtam az ajtón. Körbenéztem, Louis az egyik asztalnál ült, és kortyolgatott valamit, közben újságot olvasott. Odasétáltam hozz, ő pedig meglepetten nézett rám.

- Ez nálad a mindjárt? - kérdezte, én pedig csak vállon bokszoltam.

- Messze voltam, és még vissza kellett jönni a városba. Harry kivitt valami rétre – mondtam, Louis pedig ökölbe szorította a kezét.

- Mehetünk fel? - kérdezte téma terelés képen.

Bólintottam, ő pedig a lifthez ment, és megnyomta a hívó gombot. Kicsit vártunk, majd megjelent előttünk az üres kabin. Kicsit szorongva de beléptem, Lou pedig követett. Az ajtó becsukódott, a lift pedig elindult. Emeletenként csengetett egyet a kijelző, ami írta, hogy hányadikon vagyunk. Egyszer csak halk morgást hallottunk, majd a lift meg-megállva indult tovább, végül pedig két emelet között megállt. A villany pislákolni kezdett.

- Louis...mi történt? - a kétségbeesettséget erősen hallani lehetett a hangomból.

- Megállt a lift. Nyugodj meg, mindjárt kérünk segítséged – mondta lazán.

A libabőr végig futott rajtam, homlokom verejtékezni kezdett. Tenyerem izzadt. Ujjaimat tördelve csúsztam végig a lift falán, és kuporodtam össze a földön. Néztem,a hogy Louis cselekedik. Megnyomta a vészjelző gombot, de a lift még mindig egy helyben állt.

- Lou...miért nem működik?

- Mindjárt – mondta nekem, majd magában magyarázott valamit.

Szemeimből folytak a könnyek, közben a hajamat markolásztam. Louis egyszer csak felém pillantott, és ijedten mellém guggolt.

- Mi a baj? - aggódó szemeivel egyenesen az enyémbe nézett.

- Ismersz...Klusztrófóbia – nyögtem ki halkan, ő pedig megvilágosodott tekintettel bámult rám.

Mellém ült, és átölelt, próbált nyugtatni. Nem ment neki. Egyre jobban kezdtem idegeskedni. Egyszer csak a lift megmozdult, a következő emeletnél pedig kinyílt. Az ajtóban egy idősebb pasi állt, és motyogott nekünk valamit. Csak ijedten néztem ki a fejemből, majd Louis felhúzott és kilökött a liftből. Megragadta a karomat, és a legközelebbi orvost leszólította.

- Kérem...megvizsgálná? Klausztorfóbiás, és..most jöttünk ki a beragadt liftből. Nem tudom, hogy mi van vele, de nagyon nem néz ki jól – mondta, én pedig végig őt figyeltem.

- Persze jöjjön velem – mondta a nő, megragadta a karomat, és maga után húzott...

*Louis szömszöge

Leültem Vicky kórterme elé, és vártam. Vártam, hogy kijöjjön valaki, és mondja, hogy mi is történt. Persze erre egy ideig még nem fog sor kerülni. Felálltam a helyemről, és lassan benyitottam a szobába. Sehol senki, csak egy sápadt lány az ágyban. Leültem mellé, és csak néztem őt. Nem szólaltam meg, nem is beszéltem hozzá,végülis, mit mondhatnék? Hogy sajnálom? Nem az én hibám volt. Csak...megkérdezte, hogy mi történt, aztán..következő pillanatban már a földön hevert. Nem tudtam mi történt, szóval felkaptam, és behoztam a kórházba.

- Nincs semmi bajom. Apróbb sokk ért, de elmúlt – nyitott be Bogi az ajtón.

- Igen..az feltűnt – nevettem.

- Mi van vele? - nézett Vickyre.

- Fogalmam nincs, de ideje megkeresni egy orvost – mondtam, és kimentem...

Közvélemény kutatás!

Sziasztok!

A történet maximum 30 részes lesz, ez alatt fog még rengeteg dolog történni. Igyekszem elhúzni, és érdekessé tenni...de mivel a 10.résznél tartunk, gondoltam eljött az ideje, hogy megkérdezzem tőletek....
Szerintetek a sztori boldogan, vagy szomorúan fog véget érni? 
Kérnék mindenkit, hogy kommentbe válaszoljon, esetleg az oldalt kirakott szavazásnál! 
Köszönöm! :)
Vikii.♥

10.rész

A blog csoportját itt találod meg! https://www.facebook.com/groups/344925678970032/

Harry szemszöge*

Hogy miért is zárkóztam be? Mert egy idióta voltam. Néha uralni kell a vágyaidat, különben az eredmény egy nagy csalódás lesz. Ezúttal is ez volt. Haladni akartam, többet szerettem volna, mint arcra puszi, vagy ölelés, és az eredménye csak annyi lett, hogy leégtem az előtt a lány előtt, akibe az elmúlt idők alatt beleszerettem. Talán 1 hónapja sincs, hogy megismertem, viszont nekem ennyi idő is elég volt, hogy Ámor nyila eltaláljon. És hogy vele mi van? Valószínüleg Cupido másik nyila elrepült mellettem és mást talált el. Ez a személy pedig nem más, mint Louis. Erősen érzem, hogy Bogi nem igazán adja ki az őszinte véleményét. Az, hogy megharagudott rá csak egy átmeneti állapot volt. Látom minden közös beszélgetésükben, érzem minden olyan szavában amit Louisval kapcsolatban mond, hogy az a harag már rég elszállt. Csak próbálja erősnek, és magabiztosnak mutatni magát, Louis pedig elhiszi. Elhiszi minden olyan szavát, ami ellene van. Végülis, ez így van rendjén. Hogyha valaki rosszat mond rólad, azt akarva, akaratlanul is megjegyzed, elhiszed és örök nyomot hagy benned. Talán ez a majdnem csók is ilyen lesz. Az életben egy rosszul elsült pillanat, ami talán életem végéig kísérteni fog. Nem fog hagyni a gondolat, hogy valami ennyire elronthatok.

- Mi az, hogy majdnem csókolóztál Bogival? - rontott be a szobámba Louis.

- Épp ez az....csak majdnem – mondtam, és felé emeltem tekintetem. Szemeim könnyel áztatottak voltak, az övéi viszont szikrákat szórtak. Csak állt, nézett rám, közben pillantásaival pofozgatott. Egy szót sem szólt. Sokáig állt ott, majd kicsattant.

- Tudod, hogy mit érzek iránta. Mi az hogy csak úgy meg akarod csókolni?! - kiáltott rám.

Na igen. Louis pár napja egy egész estét áldozott arra, hogy elpanaszolja nekem, hogy Bogi milyen is valójában, és hogy ő mennyire szereti őt. Bár végig hallgattam, nem igazán figyeltem rá. Hosszasan taglalta, hogy mit is érez, de egyszer sem mondta ki, hogy szereti, csak körülírta. Nem bírta kiejteni a száján. Nem is tudom, mit gondolt, hogy Bogi majd a nyakába fog ugrani? Esélytelen.

- Tudom – mondtam halkan.

- Akkor hogy tehetted ezt?! - üvöltött még mindig – A legjobb barátom vagy, és ilyen lazán hátbaszúrtál? Hát köszönöm szépen!

- Louis....te egy idióta vagy – mondtam, mire ő nekem esett. Hátralökött az ágyon, és a szemeimet pásztázta – Sokkal inkább csókolna meg engem, mint téged – mondtam.

A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy iszonyatosan fáj az arcom. Odakaptam a kezemet, és mire észhez kaptam Louis már a szoba közepén állt.

- Így már nem fog tetszeni a cuki kis arcod neki – mondta, és nagy vigyorral a száján indult volna ki a szobából, de én utána mentem. Hátra fordult, mikor meghallotta, hogy felé megyek, majd amint arca elém tárult, viszonoztam az ütést. A szeméhez kapott, én pedig leporoltam a kezemet, majd felvettem a kabátomat, és elindultam ki a lakásból sétálni egyet.

************

Másnap éppen kicsöngettek az egyik unalmas óráról, én pedig egyből a büfébe indultam, hogy megvegyem a tízóraimat. Fáradtan baktattam le a lépcsőn, közben végig a földet bámultam. A tegnapi pofonokból mindkettőnknek egy nagy monoklija maradt. Így utólag lehet nem kellett volna. Beálltam a büfé sornak a végére, és a fülhallgatómat bedugtam a fülembe. Kicsit ellazultam, közben szépen lassan haladtam a sorban előre. Mikor megvettem a szendvicsemet, elindultam fel a terembe, amikor egy kéz visszarántott. A lépcső fordulóban álltam, velem szemben pedig Louis. Kicsit rugdosta a talajt, közben tördelte az ujjait, majd megszólalt.

- Sajnálom a tegnapit. Én csak....eluralkodott rajtam a düh. Én nem akartalak bántani. Nem tudom miért borultam ki ennyire, hisz neked igazad volt. Sokkal inkább te kellenél neki, mint én, azok után. Szóval..sajnálom – mondta, és egy ragyogó vigyort villantott mellé. Persze egy kis ideig komor tekintettel néztem rá, majd egy mosoly kíséretében megöleltem.

- Sajnálom, hogy megbosszultam. Bár..még monoklival is jól nézel ki – kacsintottam rá, majd elindultam a terembe.

- Azért te sem panaszkodhatsz Styles! - ordított utánam nevetve Louis.

Beléptem a termünkbe, és leültem a padomhoz. Kibontottam a szendvicsemet, és elhelyezkedtem. Éppen bele akartam harapni a kiflibe, amikor becsöngettek.Idegesen csomagoltam vissza a fóliába, majd a táskámba dobtam, és előhalásztam a könyveimet. Hátradőltem a széken, és néztem, ahogy a tanárunk besétál az ajtón, és neki kezd az óra tartásának. Mutogatott, tátogott, de a hangok nem érkeztek meg az agyamba. Csak meredtem előre. Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom, és egy boríték csúszott a képernyőre. Megnyitottam az üzenetet, ahol Bogi nevét sikerült elolvasnom.

„ Mi történt Louisval? Nem árul el nekem semmit!”

Egy gúnyos arkifejezéssel, de megírtam neki a választ.

„ Nem lényeges. Ma elmegyünk kávézni?”

Hosszas várakozás utána, de végül újra rezgett a telefonom. Izgatottan nyitottam meg a levelet.

„Megyek, hogyha elárulod, mi történt vele”

Megforgattam a szemeimet, és megírtam válaszként, hogy „oké” aztán elraktam a telefont, s magam elé bámulva folytattam a gondolkozást. Végül az óta hamar eltelt, én pedig megkönnyebbülve indultam ki az iskolából. Leültem a szokásos helyemre, és az eget bámulva várakoztam. A sötét felhők gyülekeztek, ami azt jelentette, hogy hamarosan esni fog. A szél eléggé fújt, a felhők pedig gyorsan haladtak. Néhány érdekes formát vett fel, amit még így nagyobb gyerekként is élvezetes nézegetni. A nap már nem látszott ki mögülük, és néha egy két felhőből nagy villám is előjött. Persze ezt követte a dörgés is, ami nem maradhatott el. Szerettem a vihart. Jó volt nézni, és hallgatni hogy az eső cseppek kopognak a földön, valamint a csapkodó villámok után keletkezett hangok moraja egyre és egyre hangosabbá válik. Közeledett a vihar.

- Szia. Melyik kávézóba megyünk? - zavarta meg kilátásomat Bogi.

- Van a közelben egy – mondtam még mindig fekve.

- Mi történt az arcoddal? - hajolt közelebb hozzám, mire a szemeim kipattantak.

- Semmi érdekes..mehetünk? - kérdeztem, ő pedig egy sóhaj kíséretében bólintott.

Nagy vigyorral az arcomon felültem, majd egy ölelés után elindultam. Bogi csak nevetett egyet, aztán követni kezdett. Egymás mellett sétáltunk, és csak csöndben néztük, hogy merre mennek a mellettünk elhaladó autók.

- Nincs kedvem kávézni – törtem meg a halálos csendet – Mi lenne, hogyha inkább kimennénk egy kevésbé zajos helyre...mondjuk beszélgetni? - kérdeztem, ő pedig elvigyorodott.

- Nekem teljesen mindegy, csak ne unatkozzunk, és ne legyen ilyen kínos csend közöttünk.

Hosszas séta után sikerült megkérdeznünk arra helyre, ahová eredetileg is menni akartam. Egy napsütötte zöld rét, körülötte a nagy erdővel. Kerestünk egy árnyékos helyet, majd elhelyezkedtünk. Néztük a szép tájat, és hallgattuk a madarakat, közben elbeszélgettünk.

- Elárulod végre, hogy mi történt Louval és veled? - kérdezte halkan. Tudta, hogy rosszul érint ez a téma.

- Tegnap kiakadt rám, az okokat hagyjuk. Szóval tegnap ideges volt, és..rajtam vezette le a feszültségét, én pedig viszonoztam neki – mondtam el röviden tömören a történteket.

- Szóval megvert, te meg visszaütöttél? - kérdezte, én pedig bólintottam egyet.

Kicsit csönd lett köztünk, aztán újra megszólalt.

- Nekem ő nem ezt mondta – pillanatra megállt bennem az ütő. Louis mit hazudhatott össze neki? - Azt mondta, hogy volt oka megütni téged. Elvileg megsértetted. Durva szavakat vágtál hozzá, ez igaz? - Kért számon, én pedig megráztam a fejemet – Akkor mi az igazság?

- Louis miattam lett ideges, aztán szembesítettem a tényekkel, ő pedig nekem ugrott – mondtam.

- És mit csináltál, hogy ideges lett?

- Nem lényeg. Hagyjuk ezt a témát rendben? - kérdeztem, ő viszont nem tágított.

- Harry! Mondd már el! Mindig csak tereled, nem halsz bele – ordított velem. Nem értettem min kapta fel a vizet ennyire, de nem bírtam volna ki, hogy ne kezdjek el veszekedni vele, ezért csak hosszas várakozás után válaszoltam neki.

- Nem mondhatom meg – mondtam, majd felálltam a helyemről, és elindultam haza...

9.rész

A facebook csoportot IDE kattintva érhetitek el!

Jó olvasást! ( Nem lett túl hosszú, amiért elnézést kérek! )

Bogi szemszöge*

Alig, hogy ledőltem az ágyra, már nyílt is az ajtó. Az agyam kattogni kezdett, hogy mit mondjak anyának, de persze gyorsan eszembe is jutott valami. Sokszor szokott beválni ez.

- Szia! Merre voltál? - tette fel egyből a kérdést.

- Bocsi, csak benn tartottak. - mondtam, ő pedig vállat rántott és kiment.

Kifújtam a levegőt, és végre bele tudtam merülni abba témába, ami igazán érdekelt. Visszagondoltam a 10 perccel ezelőtt történtekre, és a gyomrom görcsbe rándult. Folyamatosan megjelent előttem az a kép, hogy Harry hajol felém, én pedig csak elfordítom az arcomat. Aztán a csalódott arckifejezés, amint megpillantottam...mintha egy kisgyerektől vettük volna el a cukorkáját. Csak állt ott, zavart, ijedt, meglepődött és vörös fejjel, én pedig rácsuktam az ajtót. Egy idióta vagyok. Egy idióta, aki elszalasztott egy olyan lehetőséget, amit lehet, hogy többször nem él át. Végül is..Harry lehet, hogy ezek után nem fog annyira közeledni hozzám. De nem tehetek erről. Sosem bírtam, hogyha túl gyorsan történnek ezek a dolgok. Még alig ismerem őt...kell még idő.

- Mondjad – szóltam bele a telefonomba, ami idő közben kizökkentett a gondolkozásomból

- Szia Bogi – hallottam meg Louis hangját.

- Hagyjál békén – mondtam, és éppen ki akartam nyomni, mikor beleszólt újra.

- Harry miatt hívlak – mikor kiejtette a nevét, a kezem összeszorult, és a telefont erősebben tartva visszaemeltem a fülemhez – Amióta hazajött csak benn ül a szobájában, és hozzá sem lehet szólni. Mikor megkérdeztem hogy mi történt, csak annyit mondott hogy az ő hibája, és hogy miért ilyen idióta..Mit csináltatok, hogy ennyire kiborult? - kérdezte.

- Öööhm – köhécseltem egyet. Torkom kiszáradt, és éreztem hogy elvörösödtem – Nem...Nem engedtem hogy megcsókoljon. - dadogtam el az elejét.

A vonal másik fele elhallgatott, a csendet szinte ütni lehetett volna közöttünk. Kicsit már kezdett fura lenni, de nem szólaltam meg. Megvártam, míg reagál...de percekig nem szólalt meg. Egy ideig már azt hittem hogy elromlott a telefon, amikor megszólalt.

- Le kell tennem. Szia – mondta, a telefon pedig pittyegni kezdett, jelezve, hogy a vonal megszakadt.

Vállamat megrántva tettem zsebre, majd kivánszorogtam a nappaliba. Ott is a csend uralkodott, ahogy a ház többi részében is. Körbenéztem, és végül csak egy cetlit találtam. Anya üzent rajta.

„Elmentem munkába, aludtál mikor felmentem, ezért nem szóltam. Holnap délután jövök”

Összegyűrtem a papír,t és a kukába dobtam, aztán visszamentem a szobámba. Egy kis ideig beszélgettem Vickyvel facebookon, aztán szépen lassan bealudtam.

**************

Másnap reggel telefon csörgésre keltem. Megdörzsöltem a szememet, aztán a fülemhez emeltem a telefont.

- Háló?!- szóltam bele álmosan.

- Hol a szarba vagy már? Itt állok 10 perce az ajtónál! El fogunk késni ha nem sietsz – ordított a telefonba Vicky. Amint felfogtam hogy miről van szó, rohanva kezdtem el öltözni, és bepakolni. Körülbelül 10 perc alatt elkészültem, és már az ajtóban álltam.

- Mehetünk? - kérdeztem, mire ő csak mordult egyet.

Elindultunk a suliba, közben végig faggatott, hogy mi történt tegnap. Persze elmeséltem neki, szinte percről percre, ő pedig teljesen fel volt háborodva. Nevettem rajta egy jót, de mire magyarázatot adhattam volna, beértünk a suliba. A suli hátsó részéhez sétáltunk, ahol a tornaterem van. Beléptünk az öltözőkbe, ahol már hangos beszélgetéstől zengett. Mindenki üdvözöltünk, pár embert megöleltem, aztán Vikcyvel nekiálltunk öltözni...

Az óra elkezdődött, mi pedig egyből leültünk az egyik padra. Utálom a tesi órákat, viszont van amiben egész jó vagyok. Szeretek sportolni, de a tesi az ellenségem.

- Szóval... - kezdte el Vicky, de megszakítottam.

- Nem akarok róla beszélni. - mondtam egyből, ő pedig megértette.

Csöndben ültünk egymás mellett és néztük, ahogy a lányok felsorakoznak. A tanár ránk szólt, ezért mi is beálltunk melléjük. Ekkor lépett be a terembe a fiúk csapata. Szépen lassan bejöttek, leghátul pedig Louis kullogott. Lehajtott fejjel, lassan lépkedett, majd beállt a sor végére. A tanár dumálni kezdett, hogy mi lesz a mai órán, majd Louisra nézett, aki még mindig lehajtott fejjel bámulta a cipőjét.

- Megtennéd, kedves Louis, hogy rám nézel, miközben hozzád is beszélek? - kérdezte..

Louis csak pár másodperccel később emelte tekintetét rá, de amint megláttam az arcát, egyből megértettem, hogy miért nem akarta.

- Áhh, látom szép kis monoklija van. Nem tudom, de nem is érdekel hol szerezte, de nincs mit szégyellni. A tanárnak mutasd ki a tiszteleted. A híresség nem ok arra, hogy elkanászodj – mondta a tanárúr, aztán tovább magyarázott nekünk.

Vickyvel meglepődve álltunk ott, végig Louist figyelve. Amint Mr. Grenwald végzett a beszédével, kiadta az utasítást, hogy fussunk 6 kört. Mindenki szendi kezdte a lábát, csak Louis nem. Megállt, és rövid gondolkozás után megfordult, és kiment a teremből. Vikcyt oldalba böktem, és megkértem, hogy menjen utána. Persze ő egyből pattant. Hátranéztem, hogy a tanárúr figyel-e, és mikor meggyőzödtem, hogy nem, szóltam Vicknek, ő pedig kirohant Louis után....

8.rész

 Mindenki aki elolvasta ezt a pár sort, lépjen be EBBE a csoportba! Itt értesülhettek minden új részről, hiányról, és kérdezhettek is akármit! Köszönöm! :)

*Bogi szemszöge *

A fizika, a matek és az informatika óra gyorsan eltelt, én pedig egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy Harryvel találkozzak. Az utolsó óránkon ültünk, ahol végig csak a tenyeremre támaszkodva néztem előre, de az eszem máshol járt. Jó ideje a délutánon agyaltam. Már elve az a gondolat, hogy Harryvel fogom tölteni a napom hátralévő részét....csodálatos. A lábujjaimmal a lábamat idegesen fel-le lökdöstem, miközben szemeim majdnem lecsukódtak. Fáradt voltam. Mikor a csengő irritáló hangja megszólalt, szemeim kipattantak, és egy ásítás keretében felfogtam, hogy hol is vagyok. A tolltartómat, és a könyvemet gyorsan bedobáltam a táskámba, és sietve indultam ki a teremből. Sikerrel elkerültem Louist, és most az egyszer mondom, hogy örülök, hogy Vicky nem állt le velem még beszélgetni. Mikor kiértem a kapun, körbenéztem, és egyből megpillantottam Harryt. Félig alva, fülhallgatóval a fülében ült az egyik padon, és napozott. Lassan mellé sétáltam, közben pedig szétvetett az ideg. Az ujjaimat tördeltem, miközben közeledtem felé. Miért is vagyok ideges? Ez csak egy kis séta lesz. Csak beszélgetni fogunk, és semmi mást, de mégis izgatott vagyok. A szívem iszonyatosan kalapált, akárhányszor vele beszéltem, vagy csak rá gondoltam.

- Szia – ültem le mellé, ő pedig egy hatalmas mosoly mellett adott két puszit az arcomra.

- Mi újság van? - kérdezte, én pedig csak vállat rántottam.

- Nem történt ma túl sok....csak....tudtad, hogy Louis az osztálytársam lett? - kérdeztem, ő pedig csak felnevetett.

- Már vártam mikor hozod fel a témát. Hogyne tudtam volna. Első útja hozzám vezetett, hogy elmesélje. - mondta, majd felállt, és leporolta magát – Indulhatunk?

Nevettem egyet, aztán felálltam, és bólintottam egy nagyot.

- Merre megyünk?

Nem válaszolt, csak sétált előre, én pedig követtem őt. Nagyokat lépett, ezért sietősen kellett szednem a lábamat. Mikor kiértünk a sok utca rabságából, szerencsére lassított a tempóján. Kissé fáradtan, de mosolyogva sétáltam mellette, miközben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor az utolsó útról is lekanyarodtunk, egy kisebb erdőhöz értünk. Azon végig sétáltunk, majd egy eddig számomra ismeretlen folyóparthoz értünk. A városunk nem egy nagy, de sokan mennek rajta keresztül, hisz közvetlen London szomszédságában van. Egy kis ismeretlen hely, ahol az élet csendes, de ha utazol 20 percet, akkor belecsöppensz abba a nyüzsgésbe, amit néha pokolra kívánsz. Ezért szeretek itt élni.

- Wáoo – szólaltam fel végül – erre még sosem jártam.

- Igyekeztem szép helyet találni. Remélem megfelel – mondta, és egy picit elpirult.

Nyomtam egy puszit az arcára, aztán tovább sétáltunk. A homokba bele süppedt a lábunk, és közben a hullámok csapdostak ki a partra. Lábunkat épphogy érintette a langyos víz. Leültünk az egyik fa tövébe, és a tájat csodálva beszélgetni kezdtünk. Minden érdekességet elmesélt magáról, köztük azt is, hogy rend és macska mániás. Nem gondoltam volna róla, de aranyos, hogy ezeket is elmondta.

- Te jössz. Mesélj magadról – mondta, mire elmosolyodtam.

- Hol is kezdjem. Talán az elején. Ugyebár, Magyarországon születtem, ezért is magyaros a nevem. Kiskorom óta a dobolás megszállottja vagyok, bár még sosem sikerült kipróbálnom, hogy lenne-e tehetségem hozzá. Minden csak áradozok magamnak róla, hogy én dobon fogok játszani, aztán sosem teszek érte. Imádom az állatokat, otthon most is van egy hörcsögöm, de ha rajtam múlna, kész állatkertem lenne, cska hát anya nem engedi. Nem szereti a kisállatokat. Rengetegtől fél is – mikor kimondtam Harrya felnevetett – De hát, ez nem is lényeg...Apukám körülbelül 3 éve hagyott itt minket, ő pedig Magyarországon él most. Van egy fél testvérem, bár róla nem hallottam túl sokat, csak azt hogy létezik. Azt hiszem...Mirandának hívják, de nem vagyok benne biztos.

- Milyen testvér az, aki nem tudja a nevedet? - szólalt meg nevetve Harry, mire a
reakcióm az volt, hogy egy haragos tekintettel felálltam, és odább sétáltam.

Leültem a szomszéd fához, Harry pedig nagy mosollyal az arcán, felém közeledett. Mellkasom előtt összefontam a kezeimet, és a homokot tanulmányoztam. Kicsit elidőzött előttem, végül leguggolt, és megfogta a kezeimet, majd felrántott. Amint álltam, megragadta a derekamat, és a vállára 'hajítva' elindult velem a víz felé. A hátát csapkodva, és a lábamat fel le emelgetve ordítottam hogy engedjen el, de ő csak ment tovább. Kitört belőlem a nevetés, és még jobban ficánkolni kezdtem, amire lerakott, majd a térdemnél és a hátamnál átkarolva az ölébe vett, és úgy indult tovább.

- Na Harry hagyjál békén – nevettem,d e ő csak mosolyogva sétált befelé a vízbe.

- Durcizol még? - kérdezte,e mire én rávágtam egy 'nem'-et ő pedig lerakott.

- Gonosz vagy – mondtam, és lefröcsköltem, majd rohanni kezdtem előle.

Harry utánam futott, és közben kezeivel felém locsolta a vizet. Nevetve, és már félig elázva futottam vissza ahhoz a fához, aminél letelepedtünk pár perccel ezelőtt.

- Jó, oké feladom, csak hagy abba – kacarászva mondtam el neki, ő pedig végül odajött hozzám, és átölelt.

- Menjünk haza – mondta, és átkarolta a derekamat, úgy indultunk el.

Út közben, egész végig azon veszekedtünk, hogy a tyúk, vagy a tojás volt előbb. Persze, értelmetlen témák egyike, de nagyon jól elszórakoztunk. Mikor a házunkhoz értünk, Harry elkísért az ajtóig.

- Nagyon jól éreztem magamat – mondtam.

- Én is. Köszönöm, hogy eljöttél velem.

- Máskor is szívesen. - mosolyogtam.

Egy kínos csend következett. Harryvel egymás szemébe néztünk, majd cska arra figyeltem fel, hogy arcával közeledni kezdett felém. Ajkai már cska centikre voltak az enyémtől, amikor feleszméltem, hogy mi is van, és elfordítottam a fejemet. A csókból, cska egy arcra puszi lett.

- Holnap beszélünk – mondtam, és már benn is voltam a lakásban.

Amint beértem, eszembe jutott, hogy anyának nem mondtam, hogy el fogok menni. Tenyerem izzadni kezdett, majd egy adag idegességgel elindultam végig a lakáson, be a szobámba. Szerencsére nem ütköztem bele. Mikor beléptem a szobába, kidőltem az ágyon, és már cska egy dolgon agyaltam: Mit mondjak anyának?

7.rész

Sziasztok! 
Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hoztam a részt, de mostanra lett kész! Remélem tetszeni fog!
Az oldalnak csináltam egy Facebook csoportot, kérek mindenkit, aki olvassa a blogot, hogy lépjen be! Egyszerűbb, hogyha oda írom ki egyszer, és mindenki látja, mint minden csoportba kirakni. Remélem megértetek. Ha belépsz katt IDE. Ide minden frissítést, új részt ki fogok rakni! 
ui.: Hogy tetszik az új külső? Kommentbe írjátok meg, vagy szavazzatok oldalt a válaszra! :)

*Bogi szemszöge *

Másnap mikor beértem a suliba, egyből letámadott Vicky. Meg is kaptam tőle a fejmosást, hogy hova a francba tűntem el. Hogy ő felkutatta az egész stadiont értem, de nem talált meg. A letolását szépen, csöndben végig hallgattam, aztán végül beértünk az osztályterembe. Persze a közösség még mindig a régi volt. Klikkekbe szegődve beszélgettek, hülyéskedtek az emberek. Voltak ott 'nagymenők', okosok, 'kurvák', és még néhányan kettesével vagy hármasával. És persze ott voltunk mi, Vicky és én. Mi voltunk a csöndesek, akik jól tanulnak, de nagyon idióták tudnak lenni. Általában, én ki szoktam jönni mindenkivel, míg Vicky bele szokott kötni egy két emberbe.

- Osztály! Csöndet. Van egy két megbeszélni valónk! - csapott egy könyvvel az asztalra Mrs. Wandom, az osztályfőnökünk.

Lassan mindenki elcsöndesedett, s tanárnő pedig leült a helyére, lapozgatni kezdte a füzetét, majd ránk nézett.

- Szerdán osztálykirándulás lesz. Mivel a múlt órán megszavaztuk a lézerharcot, kérem mindenki hozza be a megbeszélt összeget. Az iskola előtt fogunk találkozni 10 órakor, és körülbelül 4 körül érünk vissza. Mindenki azt hoz magával amit akar, persze alkohol és a többi hasonló tilos – ahogy kimondta, nevetés tört ki az osztályban, és sok 'fujj'-olás. - Remélem nem halnak bele – nevetett fel végül a tanárnő is.

Miután elmondta, hogy mit kell hoznunk, és hova is megyünk pontosan, kopogtak, és az igazgató sétált be az ajtón. Mindenki egyből elhalkult, és vigyázz állásban helyezkedett el. Az egész osztály kórusban elmondta a szokásos köszönést, majd az igazgató bólintott és bele kezdett a beszédébe.

- Nektek is jó napot. Üljetek le nyugodtan – a székek hangos húzásával jelezte mindenki, hogy értették, majd mikor már elcsöndesedett a terem az igazgató úr újra beszélni kezdett - Szóval, pár új diák érkezett a suliba, és egyikük hozzátok fog járni. Mivel sok mindenről lemaradt az elmúlt 3 évben, ezért nálatok idősebb, de remélem meg tudtok vele barátkozni. Szeretném hogyha normálisan bánnátok vele – mondta, majd az ajtóhoz sétált, és mondott egy „jöhetsz”-et.

Az osztályban mindenki duruzsolni kezdett, amint belépett a fiú a terembe. Én Vickyvel beszélgettem, de mikor megláttam Őt, lefagyott a mosoly az arcomról. Végig néztem, ahogy a tanári asztal mellé sétál, és kihúzza magát, majd a teremben keresgélni kezd. Amint meglátott, szemei felcsillantak, majd a tanár felé fordult. Mrs. Wandom mondott neki valamit, aztán ő elindult a terem egyetlen üres padja felé, ami a z osztály hátuljánál volt. Kihúzta a széket, lerakta a táskáját, és leült. Ezt az egész ceremóniáját kidülledt szemekkel néztem végig. Mikor az igazgató úr be akarta mutatni az osztálynak, pont kicsöngettek, ezért megkért mindenkit, hogy mutatkozzon be neki. Mindenki felállt, és felé igyekezett, de én utat törtem, majd amint oda értem, megragadtam a csuklójánál fogva, és kiráncigáltam a teremből, az egyik csöndesebb folyosó részhez. Mire felfogta, hogy mi is történt, már Szinte a hajamat tépve, ideges tekintettel álltam előtte. Szépen lassan felemelte a karját, majd integetni kezdett nekem.

- Elárulnád, hogy mi a fenét keresel itt, Louis?! - ordítottam rá, de ő csak vállat vont.

- A managment azt mondta, hogy menjünk suliba kicsit tanulni, mivel kevés dolgunk van. És mivel már elballagtam volna, ezért kitalálták, hogy odáig menjek vissza, ahol abbahagytam az iskolát még az x-faktor előtt – gyorsan elhadarva elmagyarázta, aztán éppen meg akartam szólalni, mikor közbevágott – Figyelj...én tényleg sajnálom ami történt, de ezért nem kéne ennyire ellenségesnek lenned velem – mondta, én pedig csak idegesen hátat fordítottam, egyenesen vissza a tanterembe.

Mikor beértem, persze minden tekintet rám szegeződött, én pedig egy intéssel elintéztem az egészet. Gyorsan kikerestem Vickyt a tömegből, és leültem vele az egyik padhoz.

- Mit beszéltetek? - tért rá a lényegre.

Elmeséltem neki mindent, aztán elkezdődött az óra. Egész végig érdekes témákról beszélgettünk, aztán jött az a rész, hogy amúgy mit gondolok Louisról. Ezt a kérdést egyből elhanyagoltam, és feltettem neki, ő pedig köpni nyelni nem tudott.

- Szóóval..hát...valójában..nem mondom..hogy nem helyes..meg..aranyosnak tűnik....de...én..nem is..ismerem őt..szóval tőlem ilyeneket ne kérdezz – mondta, miközben az egész arca vörös lett.

- Tehát tetszik neked igaz? - böktem oldalba, mire ő egy aprót bólintott.

Felnevettem, ami szerencsére nem hallatszott a nagy zajban. Persze, hisz történelem órán ki az aki figyel? Persze, az a maradék idő, ami megmaradt, kész kínszenvedés volt, és ez alól a felmentés a csengő imádnivaló hangja. Minden teremből tömegével özönlöttek ki az emberek, ahogy mi is. Vickyvel a büfé felé vettük az irányt, hogy legyen valami tízóraink, mielőtt minden elfogy. Végig mentünk a folyosón, ahol végig egymásra bámulva beszlgetütnk. Suliban ezt szoktuk, hogy senki ne kössön belénk, és mi se beléjük. Inkább tudomást sem veszünk róluk. Mikor a büféhez értünk, éppen nézelődtem, hogy mit szeretnék venni, mikor egy kéz ért a vállamhoz. Ijedten kaptam hátra a fejemet, és megpillantottam a göndör hajú srácot.

- Szia! - vigyorogtam rá, aztán Vicky kezébe nyomtam a pénzem, és elmondtam neki mit szeretnék, az után kicsit odébb sétáltam Harryvel - Mi újság?

- Gondolom akkor valakitől már hallottál róla, hogy itt leszünk. Látom meg se lepődtél. - mosolygott – Délután akkor elmegyünk valamerre? - kérdezte, én pedig egy hatalmas vigyor kíséretében bólintottam – Remek. Akkor, ha vége az óráidnak, a suli előtt találkozzunk. - nézett rám boci szemekkel

Bólintottam, mire ő újra a beszédébe kezdett volna, de a csengő megzavarta.

- Délután találkozunk – mondta, és egy puszit fújva a tenyeremről felé elindultam Vickyt megkeresni. Persze, hogy végig nézte az egész társalgásunkat.

- Hagyjál – mondtam, és egy nevetés kíséretében elindultunk az utálott fizika óránkra...

Díj!

Sziasztok!
Eljött az a pillanat, hogy a blog megkapta első díját, amit nagyon szépen köszönök Rebekah-nak :)

Szabályok:
1. Tedd ki ezt a képet.
2, Írj 11 dolgot magadról.

• Kedvenc bandám a Jedward.
• Minden féle zenét meghallgatok, és szinte minden műfajból van egy szám, amit imádok.
• Hobbim a trambulinozás.
• Larry Stylinson párti vagyok. (gondolkodtam már egy Larrys blogon is:33)
• Nagyon nehezen mutatom ki az érzéseimet. 
• Könnyen lesz lelkiismeret furdalásom.
•  Imádok írni, bár nem mindig van hozzá ötletem.
• Van 2 testvérem.
• Imádom az állatokat, most is van egy kutyám, Eddy.
• Utálom a csokitortát.
• Imádok filmeket nézni.

3, Válaszolj 11 kérdésre

• Mi a kedvenc zenéd? - Jedward- Lipstick
• Miért az a kedvenced? - Ezt hallottam legelőször tőlük, és örök kedvencem lett:3
• Miért épp One Direcion blogot írsz? - Nem is tudom valójában. A fanfictionokat sokan szeretik :D
• Ki a példaképed? - Adam Lambert
• Szereted a One Directiont? - Igen.
• Örülten fanatikus rajongó vagy ( Directioner) ? - Egyáltalán nem. Őszintén megmondva..már egy két díjátadón, vagy versenyen, kicsit unalmas hogy állandóan ők  nyernek :S De attól még imádom őket:3
• Mit gondolsz azokról a lányokról, akik az utcán megtámadják, (pl lerohanját a One Directiont, és ölelgetik őket) a fiúkat? - Idióták. Sosem süllyednék arra a szintre...bárkiről is lenne szó...tiszteletben tartom őket.
• Mi a kedvenc sütid? - Háát nemrég kaptunk egy receptet Horvátországból..az nagyon finom..de nem tudom a nevét:S
• Szeretsz főzni, sütni? - Nagyon:DD
• Ruha/farmer poló? - Farmer+póló
• Anglia vagy Amerika? Anglia.

4, Írj 11 kérdést
 1, Miért pont blog írás?
 2, Mi a hobbid?
 3, Szereted a Family Guy-t?
 4, Csoki vagy fagyi?
 5, Milyen telefonod van?
 6, Van testvéred?
 7, Sportos vagy elegáns?
 8, Pop vagy rock?
 9, Jártál már külföldön?
 10, Szeretsz zenét hallgatni?
 11, Hány éves vagy?


5, Küldd el 11 embernek. (Vissza küldeni nem lehet!)
Nem igazán tudnám én ennyi embernek elküldeni, de párnak mindenképp..mint például:
http://whatsupliam.blogspot.sk
http://jailbirdinanewworld.blogspot.hu
http://misstroubleinmylife.tumblr.com 
 Mellettük, küldeném Minden olvasónak, akinek van blogja!! :DDD Aki elolvasta ezt a bejegyzést, és van saját írású blogja, nyugodtan rakja ki, mint küldött díj! :)

 Nagyon szépen köszönöm még egyszer a díjat! Inspiráció! :)