Rész hiány?!

Sziasztok! 
Ugyebár kicsit ritkábban szoktam hozni az új részeket...nos... az a helyzet, hogy ma délután megyünk a családdal Balatonra, és ott se laptop, se wifi, ezért nem tudok írni kövi részt a hétvégén. Hétfőn valószínüleg jön a kövi, viszont csütörtökön újra szünetel majd a blog, mivel megyek Horvátországba. Addig remélem még 2 rész fel tudok rakni! :) 
ui.: Nagyon szépen köszönöm a 16 feliratkozót, és a több mint 1000 megtekintést*o*

4.rész

Sajnálom, hogy soká jött:SS Jó olvasást!

4.rész

Váratlan érzés volt, szembe találni magamat Harryvel. Alaposan végignézett rajtam, és félig felhúzott szemöldökkel, és egy nagy vigyorral bámult végül az arcomra.

- Hogy kerülsz ide?

- Csak beszélni akartam a Louisnál történtekről...- nézett rám komoly arccal.

- Nem akarom felhozni, sajnálom – mondtam, és éppen csuktam volna be az ajtót, de a lábával elállta az utat.

- Kérlek. Csak beszélgessünk akkor.

Kijjebb nyitottam az ajtót, és egyenesen a kanapé irányába indultam el. Leültem a karfájára, Harry pedig egyből kényelembe helyezte magát. Szinte elfeküdt a kanapén, de a szeme végig a szobát kémlelte. Eléggé rendetlen volt most a lakás, de anya nem ért rá, mert mostanság rengeteged dolgozik, apukám kereskedelmi úton van, szinte sosincs itthon, nekem pedig az iskola mellett nehéz. Túl sokat kell tanulnom, és amikor szabadidőm van, általában nem a takarítással foglalom el magamat, és ezt anya is megérti. Ő is így van vele. Ha nem dolgozik, inkább pihen.

- Szép ház – nézett fel rám Harry.

Köszönés képen, csak bólintottam egyet, aztán elindultam a konyhába. Kivettem a hűtőből egy üveg kólát, aztán két poharat, de mielőtt vissza fordultam volna, még kiáltottam egyet Harrynek.

- Alkoholos, vagy anélkül?

Egy ideig nem jött válasz, majd kinyögött hogy 'alokoholost'. Visszakanyarodtam a hűtőhöz, és kivettem anya egyik felbontott pezsgőjét. Kitöltöttem neki egy pohárba, és elindultam a nappaliba. Harry éppen a falnál ácsorgott, és nézegette a családi képeket. Nem akartam megzavarni, ezért csak leültem a kanapéra, és leraktam a poharakat, aztán töltöttem magamnak is kólát.

- Aranyos voltál kicsiként – vigyorgott rám – Na meg most is az vagy, de az egy másik történet – kacsintott.

Éreztem, hogy kicsit elpirulok, ezért gyorsan bele kortyoltam az italomba. Ő csak nevetett rajtam, aztán elvette a pezsgőt az asztalról.

- Szóval, mit szeretnél beszélgetni? - kérdeztem, de ő megint csak körbe nézett.

- Szeretnék megtudni rólad többet is.

- Kérdezd Louist. Ő mindent tud rólam. - vágtam rá idegesen. - Utálok az életemről mesélni, főképp, hogy nincs semmi érdekes benne.

- Na kérlek. - villantott egy mosolyt.

Sóhajtottam egy nagyot, aztán hátradőltem. Átgondoltam a mondani valómat, és egy pár perc néha csönd után felszólaltam.

- 1995-ben születtem Magyarországon. Apukám egy eléggé jó cégnél dolgozik itt Londonba, és ezért sokszor utaztak anyával. Amikor én megszülettem éppen Magyarországon voltak. Persze onnantól kezdve csak apa ment, anya itthon maradt velem. Körülbelül 4 éves lehettem mikor megismertem Louist. Nagyon jól összebarátkoztunk, volt, hogy anya a szüleire bízott hetekig. Ahogy egyre idősebbek voltunk, kezdett elválni az utunk. Egy suliba jártunk, de őt az éneklés érdekelte, míg engem inkább a barátok. Állandóan Vickyvel, a legjobb barátnőmmel lógtam, és még most is így van. Tommo jelentkezett az x-faktorba, és onnantól tudod, hogy szinte elfejetett engem. Eleinte rosszul esett, volt hogy hetekig ki voltam borulva, hogy napról napra csak otthagyott. Állandóan valakire szükségem volt, hogy ne érezzem rosszul magamat, vagy ne tegyek olyan, amit nem kéne. Végül sikerült szépen lassan kihevernem...Aztán..egy fél év múlva megjelent az ajtóban, én pedig... - mondtam, mire anya félbe szakított.

- Szia kicsim, ő kicsoda? - jött be a nappali ajtaján.

- Szia anyu. Öhm.... Louis legjobb barátja. - mondtam.

Anya idegesen pillantott Harryre, aztán rám. Eléggé feszült volt a hangulat. Közelebb jött hozzánk, majd megragadta Harry csuklóját, és felrángatta a kanapéról.

- Takarodj innen! - szólt rá halkan.

- Anya! Te normális vagy? - kiáltottam rá.

Harry csak egyikünkről a másikra nézett, és láttam rajta, hogy nem érti a helyzetet. Nem is csodálom, a helyében én már rég elszaladtam volna.

- Azt mondtam, hogy takarodj innen! - ordított anya, mire Harry megindult az ajtó felé.

Utána rohantam. Ő csak sietett kifele, majd a kijárat előtt még megállt, adott egy arcra puszit, aztán elindult haza felé. Kicsit még néztem utána, aztán vissza fordultam a házba, ahol anya lángoló szemeivel találtam szembe magamat...

* Harry szemszöge*

Mikor az anyja kiabálni kezdett velem, kissé megijedtem. Próbáltam nem mutatni, de nem igazán ment. Egyből próbáltam eleget tenni a kérésének, és sietve mentem ki a házukból. Nem értettem mi történt, és miért, de jobb, hogyha nem kérdezek vissza. Csak szó nélkül elköszöntem Bogitól, és elindultam haza. Út közben eléggé sokat agyaltam. Boginak tényleg nem volt olyan nagyon izgalmas élete, de így jó az. A miénk már kissé túl pörgős. Az övé csöndes, és nyugodt. Bár Louis mellett nem lehetett az.

- Megjöttem – ordítottam be a lakásba, de feleslegesen, mert Louis még mindig az ágyában fetrengett.

Beszaladtam a szobájába, és leültem mellé az ágyra. A hátán végig simítottam a kezemet, mire ő felhorkant.

- Kérlek hagyj békén – mondta, mire én csak lerántottam róla a takarót.

- Kelj már fel. Már délután 4 óra. Ideje lenne csinálni is valamit. Mellesleg 8kor koncertünk lesz. - lökdöstem a kezét, de ő csak idegesen morgott egyet.

Megfordult az ágyban, de a szemei még mindig csukva voltak. Felálltam, és a mosdóba siettem. Megfogtam az egyik fog mosó poharat, megtöltöttem jéghideg vízzel, és indultam vissza Louishoz, hogy telibe öntsem vele. Mire beértem, ő nem volt az ágyban, hanem a szekrényben kutakodott. Leraktam a vizet az éjjeli szekrényre, és mögé osontam, és szorosan átöleltem.

- Mi bajod van neked? - kérdeztem, mire ő csak zaklatottan ellökött, és kisétált a szobából.

Furcsálltam. Sosem volt ellenséges. Kerülte a tekintetemet, és ellökött magától. Ilyen szinte sosem fordult elő még. Egyből utána mentem, ős pedig az asztalon könyökölt, az arca pedig a tenyerébe volt temetve.

- Ennyire fáradt vagy? - ültem le vele szembe.

Egy nagyot sóhajtott, majd mocorgott kicsit, végül rám emelte a tekintetét. Szemei vörösek voltak, és duzzadtak. Megrémültem néztem rá, ő pedig zokogni kezdett. Oda siettem hozzá, és magamhoz öleltem, nyugtatás képen. A kezeivel és amennyire erősen csak tudott, szorított. Nem akartam tőle semmit sem kérdezni, ezért csak vártam, hogy kinyögjön valamit, de szerencsére, ilyenkor mindig bő a beszélőkéje. Felálltam, és kivettem a szekrényből egy tábla csokit, amit ő egyből elkapott.

- Egy idióta vagyok...Hogy tehettem ezt? - kérdezte, mire én még mindig tudatlanul néztem rá – Tudod, mikor ott voltam Boginál....részeg volt..én pedig.....lefeküdtem vele. - mondta, mire a torkomon akadt a csoki.

- Micsoda?!

3.rész

Megint soká:S Sajnálom, de azt hiszem ezentúl a részek hetente fognak érkezni :|
Jó olvasást. Kicsit rövid lett:SS 

3.rész

Még mindig vörösre sírt szemekkel léptem be a házba, ahol anya már aggódva várt rám. Amint meglátott, magához szorított, és addig míg nem löktem el magamtól, addig el sem engedett. Szipogva felsétáltam a szobámba, és egyből az ágyamra dőltem. Magamhoz szorítottam a szív alakú kispárnámat, amit még Louistól kaptam, és csak néztem ki a fejemből. Sokáig gondolkoztam ezen a dolgon. Talán túlzásba viszem az aggodalmat. Túl sokat szenvedek ezen. Túl kéne lépnem, és magamról tojni Louis fejére.

- Szia! - kaptam ki a zsebemből a csörgő telefont, amin Vic neve jelent meg.

Victoria a legjobb barátnőm. Nem olyan rég ismerkedtünk össze, még az iskolában. Új diák volt, és mindenki kiközösítette, ahogy általában engem is szoktak, ezért egymásra találtunk. Azóta nagyon jóban vagyunk, és mindig megvédjük egymást. Jóban rosszban számíthatunk egymásra.

- Szia! Na mi történt Lounál? - kérdezte gyorsan, hadarva.

Victoria

Előre éreztem, hogy ez lesz a következő kérdés, ezért csak egy nagy levegő után álltam neki a beszédnek. Elmeséltem mindent onnantól, hogy beléptem a házba, egészen odáig, hogy kiléptem az ajtón. Végig kommentálta az egészet, és Vickit nem arról kell ismerni, hogy vissza fogja magát. Szeret kiabálni, és megmondani az őszinte, nyers véleményét, még hogyha fáj is. Szeret kikezdeni az emberekkel, és hogyha azok kibírják őt, és a folytonos poén beszólásait, akkor igazán jól össze lehet vele barátkozni. Igen...ezért is van kiközösítve az osztályban. Szegényt kritizálják, ő pedig könnyen feldühödik, és nem fogja vissza magát. Eléggé gyorsharagú.

- Mindig is éreztem, hogy ez a Louis nem egy normális gyerek. Valami károsodás van az agyával. - nevetett fel.

Megforgattam a szemeimet, aztán témát váltottam. Megbeszéltünk egy találkozót, aztán leraktuk a telefont. Kicsit ügyködtem a szobámba, ami az íróasztal letakarítását jelenti, aztán lesétáltam a földszintre anyához. Egy hatalmas adag palacsintát tartott a kezében, és éppen az asztal felé sétált vele.

- Éppen jó időben! Most akartam szólni, hogy gyere reggelizni. - vigyorgott anya.

Elnevettem magamat, aztán leültem az asztalhoz. Kiszedtem pár darab palacsintát, és elkezdtem eszegetni, anya pedig végig engem figyelt. Mikor az utolsó falatot ettem volna meg, anya megszólalt.

- Kislányom, te még szűz voltál?

Amint meghallottam, kiköptem a számban lévő palacsintát, és köhögő roham jött rám. Anyu hozzám sietett, és megveregette a hátamat, majd hozott egy pohár teát, amit gyorsan megittam, majd végre sikerült abbahagynom az előző cselekedetemet.

- Szóval?

Kicsit gondolkoztam, hogy most mit válaszoljak, de minek is hazudjak? Csak rosszabb lenne.

- Az előtt?....Igen. - mondtam halkan.

Anya reakciója csak az volt, hogy ökölbe szorította a kezét, és idegesen harapdálta az ajkait.

- Én kinyírom őt. - mormogta az orra alatt, én pedig kicsit megrémültem.

Anya sosem volt valami agresszív típus. A laza szülők közé tartozott, akik mindent megengedtek, de cserébe azért vártak is valamit. Nálam ez az volt, hogy jól tanultam.

- Anya, én ezt elintézem. Viszont egy fél óra múlva találkozom Vickivel jó?

Csak bólintott, és felállt az asztaltól, majd a konyhába sétált. Én beraktam a mosogatóba a tányért, és felrohantam a szobámba. Nekiálltam hajat mosni, majd átöltözni. Egy trikóban és egy rövid sortban álltam csurom vizem hajjal, amikor csöngettek, majd újra, és újra. Idegesen rohantam le a földszintre, ahol anyáékat sehol sem találtam. Gyorsan az ajtóhoz rohantam, és szinte feltéptem azt.

- Harry?! Mit keresel itt? - néztem rá szégyenlősen...

2.rész

Eléggé soká, de meghoztam a következő részt! Remélem tetszik! Jó olvasást! Kommenteljetek és iratkozzatok fel! :) ( Kicsit rövid, amiért elnézést kérek!)

*Louis szemszöge*

Egy eléggé nehéz, és fárasztó napon voltunk túl. Reggel volt egy interjúnk, majd egy fotózásunk, utána pedig egy koncertünk. Teljesen hulla voltam. Ledőltem otthon az ágyra, és szinte egyből elaludtam. Fogalmam sincs, mennyit szunyálhattam, de később arra keltem, hogy valaki kopog az ajtómon. Egyből tudtam, hogy Harry az, ezért csak kiordítottam, hogy hagyjon békén. Persze nem hagyott. Újra kopogott, majd be is jött, és mellém ült. Én a Larry Stylinsonos szokásaimhoz híven, az ölébe hajtottam a fejemet, és úgy próbáltam vissza aludni. Beletúrt a hajamba, én pedig teljesen ellazultam tőle. Imádom, mikor birizgálják a hajamat, vagy masszíroznak.

- Louis, beszélni akarok veled – mondta, a hangja hallatán pedig megrémültem.

Ijedten felpattantam, és amennyire csak tudtam, hátra toltam magamat az ágyon. A falnak ütköztem, és éreztem, hogy elpirul az arcom. Félelem, meglepettség, és valamiféle jó érzés futott végig a testemen.

- Te mit keresel itt? - nyögtem ki végül, mielőtt még kiröhögött volna.

Arckifejezése komolyra változott, és szemein is látszott, hogy erősen gondolkozik. Fél perc csönd után végül megszólalt.

- Csak beszélni szeretnék.

Kérdően rá néztem, és kezdtem vissza nyerni bátorságomat. Közelebb húzódtam hozzá, és a szemeit kerestem, ő viszont csak a földet bámulta, és bús arckifejezéssel gondolkozott.

- Megbántottalak? - kérdeztem, már egészen közel ülve hozzá.

Felkapta a tekintetét, és pillantása szinte égette a szemeimet. Mérgesen hunyorított, majd elengedte magát, és egy apró mosollyal a szája sarkában felém emelte a kezét. Meg akartam ragadni, de mielőtt a keze az arcomon csattant volna, ő lelassította, majd puha ujjait végig húzta a bőrömön. Furcsán viselkedett. Sosem csinált ilyet. Ő sosem volt olyan lány, aki kimutatta az érzéseit. Nehezen nyílt meg, és sosem kezdeményezett. Tudtam róla, hogy ő nem olyan mint a többi lány. A többiek kamuznak, és csak játszanak az érzéseiddel, ő viszont hogyha kimondta, hogy szeret, vagy ő nyújtotta a kezét, hogy megöleljen, akkor teljesen komolyan gondolta. Akit ő szeret, az igazán mázlista ember.

- Louis, csak annyi a gondom...hogy... - kezdett el lassan, akadozva beszélni, közben pedig hallani lehetett a hangján, hogy sírni fog- Akaratom ellenére, lefeküdtél velem. - mondta halkan.

* Bogi szemszöge *

- Bogi, én meg magyarázom – kezdett bele a mondandójába.

Rosszallóan néztem őt, Lou pedig csak ült, és a lábujjait tanulmányozta. Rám nézett, és tátogott egy 'sajnálom'-ot, bennem pedig még magasabbra ment a pumpa.

- Sajnálod?! Louis, tudod jól, hogy nem iszok, erre rábeszéltél, hogy bontsunk fele egy pezsgőt. Rendben van, elnézem, megesik az ilyen....De az, hogy miután sikerült lerészegednem, te kihasználtad a helyzetet, és azt tetted amit, ez nem mindegy. - ordítottam, és közbe ide oda kapálózva mutogattam – Tudod jól, hogy nem vagyok olyan lány, aki ezt csak úgy megteszi, aztán felejtsük el.

Rám nézett, és könnyes szemekkel bámult engem. A szívem összeszorult. Louist szinte sosem láttam sírni. Egyszer volt csak, mikor anyukája kórházba került.

- Bogi, én nagyon sajnálom. Egyszerűen..csak..- kezdett bele újra, de én folytattam a sajátomat.

- Nem érdekel! Csak ezentúl hagyj békén! Nem akarlak látni téged! - mondtam, és kirohantam a szobából.

Becsaptam magam után az ajtót, ami hatalmasat puffant, de nem izgatott. Zaklatottan szedtem a lábamat, a nappaliban pedig Harry kíváncsi arca figyelt engem. Felé néztem és csak intettem egyet a kezemmel, elköszönés képpen.

- Hova ilyen sietősen? - szólt utánam

Nem törődtem vele, csak elhagytam a lakást, és a lift felé igyekeztem. Eszeveszettül nyomkodtam a gombot, hogy jöjjön gyorsabban, de hiába. Ilyenkor a lift mindig iszonyat lassú. Végül kinyílt az ajtó, én pedig egyből beugrottam. Amint az becsukódott, és elindult a lift, én meg nyomta a STOP gombot. Hátammal a falnak dőlve lecsúsztam a rajta. A térdeimet felhúztam, és a hajamba markoltam, és sírtam. A könnyek patakokban folytak végig az arcomon, én pedig egyre jobban, és jobban emésztettem magamat. Nem hittem el, hogy ilyen könnyen el lehet veszíteni egy legjobb barátot. Louis mindig is olyan kedves volt velem, és többször is elmondta, hogy ő csak barátként tekint rám, ahogy én is rá, de ezzel minden megváltozott. Már szinte barátként sem tekintek rá. Kihasznált, és tudta, hogy könnyen rá tud venni. Lehet, hogy már egy éve nem volt együtt lánnyal, de akkor sem így kellett volna. Legalább, nem itatott volna le, esetleg elmondta volna, hogy mit szeretne. Tudom, ez ugyanúgy hülyén hangzik, de végül is tudtam volna a céljairól, és elkerültem volna, vagy szereztem volna neki egy lányt....de nem. Neki meg kellett tennie, és én ezt soha az életben nem fogom megbocsájtani se neki, se magamnak...

1. rész

Na és akkor, itt az első rész! :) Kommenteket!!! :) Iratkozzatok fel!

A kezemet tördelve léptem be a liftbe, és nyomtam meg 5ösgombot. Izgultam, mérges és ideges voltam. A lift ajtaja becsukódott, és egy kellemes zene szólalt meg halkan. Kicsit ellazított, majd mikor az 5. emeleten csilingelt a lift, újra visszatértek a bosszús érzések. Szétnyíltak az ajtajai, szabad teret adva nekem, hogy előre tudjak menni. A felvonóval szemben volt Louis lakása. Amint kiszálltam belőle, megpillantottam a 24es ajtót. Még mindig idegesen baktattam előre, és mikor odaértem, olyan nyugtalanság fogott el, mint még soha. A kezemet a csengőre helyeztem, és rövid gondolkozás után megnyomtam. Fél perc múlva az ajtó kinyílt. A cipőm orráról felkaptam a haragos tekintetemet arra számítva, hogy Louisval találkozom szembe, de nem. Egy göndör hajú, aranyosnak tűnő srác állt ott. Amint megláttam elszállt a harag az arcomról, de belül még mindig forrtam.

- Segíthetek? - kérdezte kedvesen, és kijjebb nyitotta az ajtót.

Legszívesebben odébb löktem volna, hogy engedjen be, de e helyett csak békés hangon szólaltam meg.

- Louis Tomlinsont keresem.

A fiú gondolkozott egy kicsit, majd végig mért. Körbenézett mögöttem is, és végül kiállt az ajtóból.

- Gyere beljebb – mutatott a kanapé felé, célozva, hogy üljek oda.

Beléptem a küszöbön és leültem az említett helyre. A fiú becsukta az ajtót, majd mellém ült.

- Szóval.. Harry vagyok. - nyújtott kezet.

Feszengve, de oda nyújtottam a kezemet, mire ő megpuszilta, mint, ahogy egy régies úriember tette.

- Bogi – mondtam halkan, neki pedig ijedtség tükröződése futott végig az arcán.

Nézett rám, kissé kidülledt szemekkel, meglepetten, majd újra végig mért.

- Te lennél Bogi? Louis sosem mesélte, hogy ennyire gyönyörű vagy – mondta, én pedig elpirultam.

Elmosolyodtam, és lehajtottam a fejemet.Talán még sosem volt olyan ember, aki ilyet mondott volna, és ez jól esett.

- Köszönöm – néztem fel rá.

Rám vigyorgott, majd felállt, és a konyhába sétált. Én úgy döntöttem körbe nézek. Eléggé rég jártam itt. Mikor Louissval jóban voltunk, szinte állandóan itt lógtunk, és szórakoztunk, de ennek már több mint másfél éve. Azóta kicsit át lett rendezve a lakás, és újak lettek a bútorok is. Lekerültek a falról a képek, és nincs több vicces firkálás, vagy rajz a szekrényeken. Új, kanapé, hozzá való fotellal, mellé egy hatalmas asztal és puha szőnyeg. A hatalmas Tvről és a hozzá való 3 hangfalról pedig ne is beszéljünk. Mázlista, hisz bejött neki az élet. x faktor által híres lett, mondhatjuk úgy is, hogy e miatt gazdag lett. Nem csodálom, hogy lecserélte a régi, unalmas csúnya kopott és emlékekkel teli bútorait.

- Kérsz valamit inni? - ordított Harry a konyhából.

Nyeltem kettőt, a szám pedig határozottan száraz volt, így visszakiabáltam, hogy 'igen', és vissza ültem a kanapéra. Pár perc múlva Harry 2 színes koktéllal jött vissza a kezében.

- Tessék. Ízleni fog, én csináltam. Ez a specialitásom. - vigyorgott, én pedig elvettem a kezéből a kék koktélt. Egy kicsit nézegettem, majd Harry vigyorogva hozzá tette – Alkohol mentes.

Bólintottam egyet mosolyogva, és bele ittam. Nagyon finom volt.

- Harry...Louisval beszélhetnék? - tettem fel a kérdést, amit már jó ideje fel akartam.

Meghúzta a poharát, majd lerakta az asztalra, és rám mosolygott.

- Mit szeretnél tőle?

Mogorván felé fordítottam a fejemet, ő pedig a kíváncsi tekintetből átváltott az engedékeny felére.

- A szobájában alszik. Felállsz egyenesen a harmadik ajtó. - mondta és újra a konyhába sietett.

Válaszoltam egy 'köszi'vel és elindultam az utasítás irányába. Mikor az ajtó elé értem, láttam, hogy tele van ragasztva képekkel, amin Harryvel van. Kicsit tanulmányoztam őket, majd félénken bekopogtam. A válasz egy határozott ordítás volt.

- Hagyjál békén Hazz, fáradt vagyok!

Elvigyorogtam, aztán újra bekopogtam, végül pedig benyitottam. Louis az ágyon feküdt, arccal a falnak. Mögé sétáltam, majd leültem az ágyra. Louis zaklatottan morogni kezdett.

- Hazz, nem azt mondtam, hogy hagyjál békén? - mondta, és csukott szemmel felém fordult, majd az ölembe rakta a fejét.

Vigyorogtam egyet, és bele túrtam a hajába, amit egy hatalmas sóhajjal díjazott.

- Louis, beszélni akarok veled. - mondtam, és mikor meghallotta a hangomat, kipattantak a szemei.

Ijedten ugrott fel az ölemből, és a falig hátra tolta magát az ágyon. Az arcán érzések millióinak tükröződése futott végig. Csak egy kicsi kellett ahhoz hogy elröhögjem magamat. Le kellett volna őt fényképezni.

- Mit keresel itt? - nézett végig rajtam, majd a lábujjait bámulta.

Mit mondjak? Eléggé ciki helyzet ez. Eljöttem, hogy jól a képébe olvassak, de nem tudom mit akarok mondani.Sóhajtottam egy nagyot, és végül kinyögtem.

- Csak beszélni szeretnék.

Rövid bevezető!

A történet egy lányról fog szólni, akit Boginak hívnak. Kiskorában megismerkedett egy fiúval, aki végül az ő legjobb barátja lett. Rengeteget voltak együtt, szinte elválaszthatatlan barátok lettek, ám ez egy pillantás alatt megváltozott. Mikor a fiú, Louis Tomlinson jelentkezett az x-faktorba, a kapcsolatuk megszakadt. Nem beszéltek, nem voltak jóban. 

1 év múlva Louis meglátogatta Bogit. A lány örömmel nyitott neki ajtót, de nem tudta, hogy Louisnak hátsó szándékai is vannak. Beszélgetni kezdtek, és elő került egy üveg pezsgő is. Bogi mivel nem igazán ivott ez előtt, berúgott, Louisnak pedig esélyt adott arra, amire készült. Lefeküdtek...

Miután ez megtörtént, Louis csak úgy faképnél hagyta a lányt... Ő csak napokkal később tudta feldolgozni azt, hogy a régi legjobb barátja, most kihasználta. Egészen 4 nappal később megkereste Louist, hogy jól lehordja őt, ám mikor bekopogott hozzá, egy göndör hajú fiú nyitott neki ajtót....

Sziasztok!

Hello mindenki! :) 
Hamarosan egy One Directionnel kapcsolatos fanfiction-t olvashattok! Saját agy szüleményem, remélem tetszeni fog! :)