4.rész

Sajnálom, hogy soká jött:SS Jó olvasást!

4.rész

Váratlan érzés volt, szembe találni magamat Harryvel. Alaposan végignézett rajtam, és félig felhúzott szemöldökkel, és egy nagy vigyorral bámult végül az arcomra.

- Hogy kerülsz ide?

- Csak beszélni akartam a Louisnál történtekről...- nézett rám komoly arccal.

- Nem akarom felhozni, sajnálom – mondtam, és éppen csuktam volna be az ajtót, de a lábával elállta az utat.

- Kérlek. Csak beszélgessünk akkor.

Kijjebb nyitottam az ajtót, és egyenesen a kanapé irányába indultam el. Leültem a karfájára, Harry pedig egyből kényelembe helyezte magát. Szinte elfeküdt a kanapén, de a szeme végig a szobát kémlelte. Eléggé rendetlen volt most a lakás, de anya nem ért rá, mert mostanság rengeteged dolgozik, apukám kereskedelmi úton van, szinte sosincs itthon, nekem pedig az iskola mellett nehéz. Túl sokat kell tanulnom, és amikor szabadidőm van, általában nem a takarítással foglalom el magamat, és ezt anya is megérti. Ő is így van vele. Ha nem dolgozik, inkább pihen.

- Szép ház – nézett fel rám Harry.

Köszönés képen, csak bólintottam egyet, aztán elindultam a konyhába. Kivettem a hűtőből egy üveg kólát, aztán két poharat, de mielőtt vissza fordultam volna, még kiáltottam egyet Harrynek.

- Alkoholos, vagy anélkül?

Egy ideig nem jött válasz, majd kinyögött hogy 'alokoholost'. Visszakanyarodtam a hűtőhöz, és kivettem anya egyik felbontott pezsgőjét. Kitöltöttem neki egy pohárba, és elindultam a nappaliba. Harry éppen a falnál ácsorgott, és nézegette a családi képeket. Nem akartam megzavarni, ezért csak leültem a kanapéra, és leraktam a poharakat, aztán töltöttem magamnak is kólát.

- Aranyos voltál kicsiként – vigyorgott rám – Na meg most is az vagy, de az egy másik történet – kacsintott.

Éreztem, hogy kicsit elpirulok, ezért gyorsan bele kortyoltam az italomba. Ő csak nevetett rajtam, aztán elvette a pezsgőt az asztalról.

- Szóval, mit szeretnél beszélgetni? - kérdeztem, de ő megint csak körbe nézett.

- Szeretnék megtudni rólad többet is.

- Kérdezd Louist. Ő mindent tud rólam. - vágtam rá idegesen. - Utálok az életemről mesélni, főképp, hogy nincs semmi érdekes benne.

- Na kérlek. - villantott egy mosolyt.

Sóhajtottam egy nagyot, aztán hátradőltem. Átgondoltam a mondani valómat, és egy pár perc néha csönd után felszólaltam.

- 1995-ben születtem Magyarországon. Apukám egy eléggé jó cégnél dolgozik itt Londonba, és ezért sokszor utaztak anyával. Amikor én megszülettem éppen Magyarországon voltak. Persze onnantól kezdve csak apa ment, anya itthon maradt velem. Körülbelül 4 éves lehettem mikor megismertem Louist. Nagyon jól összebarátkoztunk, volt, hogy anya a szüleire bízott hetekig. Ahogy egyre idősebbek voltunk, kezdett elválni az utunk. Egy suliba jártunk, de őt az éneklés érdekelte, míg engem inkább a barátok. Állandóan Vickyvel, a legjobb barátnőmmel lógtam, és még most is így van. Tommo jelentkezett az x-faktorba, és onnantól tudod, hogy szinte elfejetett engem. Eleinte rosszul esett, volt hogy hetekig ki voltam borulva, hogy napról napra csak otthagyott. Állandóan valakire szükségem volt, hogy ne érezzem rosszul magamat, vagy ne tegyek olyan, amit nem kéne. Végül sikerült szépen lassan kihevernem...Aztán..egy fél év múlva megjelent az ajtóban, én pedig... - mondtam, mire anya félbe szakított.

- Szia kicsim, ő kicsoda? - jött be a nappali ajtaján.

- Szia anyu. Öhm.... Louis legjobb barátja. - mondtam.

Anya idegesen pillantott Harryre, aztán rám. Eléggé feszült volt a hangulat. Közelebb jött hozzánk, majd megragadta Harry csuklóját, és felrángatta a kanapéról.

- Takarodj innen! - szólt rá halkan.

- Anya! Te normális vagy? - kiáltottam rá.

Harry csak egyikünkről a másikra nézett, és láttam rajta, hogy nem érti a helyzetet. Nem is csodálom, a helyében én már rég elszaladtam volna.

- Azt mondtam, hogy takarodj innen! - ordított anya, mire Harry megindult az ajtó felé.

Utána rohantam. Ő csak sietett kifele, majd a kijárat előtt még megállt, adott egy arcra puszit, aztán elindult haza felé. Kicsit még néztem utána, aztán vissza fordultam a házba, ahol anya lángoló szemeivel találtam szembe magamat...

* Harry szemszöge*

Mikor az anyja kiabálni kezdett velem, kissé megijedtem. Próbáltam nem mutatni, de nem igazán ment. Egyből próbáltam eleget tenni a kérésének, és sietve mentem ki a házukból. Nem értettem mi történt, és miért, de jobb, hogyha nem kérdezek vissza. Csak szó nélkül elköszöntem Bogitól, és elindultam haza. Út közben eléggé sokat agyaltam. Boginak tényleg nem volt olyan nagyon izgalmas élete, de így jó az. A miénk már kissé túl pörgős. Az övé csöndes, és nyugodt. Bár Louis mellett nem lehetett az.

- Megjöttem – ordítottam be a lakásba, de feleslegesen, mert Louis még mindig az ágyában fetrengett.

Beszaladtam a szobájába, és leültem mellé az ágyra. A hátán végig simítottam a kezemet, mire ő felhorkant.

- Kérlek hagyj békén – mondta, mire én csak lerántottam róla a takarót.

- Kelj már fel. Már délután 4 óra. Ideje lenne csinálni is valamit. Mellesleg 8kor koncertünk lesz. - lökdöstem a kezét, de ő csak idegesen morgott egyet.

Megfordult az ágyban, de a szemei még mindig csukva voltak. Felálltam, és a mosdóba siettem. Megfogtam az egyik fog mosó poharat, megtöltöttem jéghideg vízzel, és indultam vissza Louishoz, hogy telibe öntsem vele. Mire beértem, ő nem volt az ágyban, hanem a szekrényben kutakodott. Leraktam a vizet az éjjeli szekrényre, és mögé osontam, és szorosan átöleltem.

- Mi bajod van neked? - kérdeztem, mire ő csak zaklatottan ellökött, és kisétált a szobából.

Furcsálltam. Sosem volt ellenséges. Kerülte a tekintetemet, és ellökött magától. Ilyen szinte sosem fordult elő még. Egyből utána mentem, ős pedig az asztalon könyökölt, az arca pedig a tenyerébe volt temetve.

- Ennyire fáradt vagy? - ültem le vele szembe.

Egy nagyot sóhajtott, majd mocorgott kicsit, végül rám emelte a tekintetét. Szemei vörösek voltak, és duzzadtak. Megrémültem néztem rá, ő pedig zokogni kezdett. Oda siettem hozzá, és magamhoz öleltem, nyugtatás képen. A kezeivel és amennyire erősen csak tudott, szorított. Nem akartam tőle semmit sem kérdezni, ezért csak vártam, hogy kinyögjön valamit, de szerencsére, ilyenkor mindig bő a beszélőkéje. Felálltam, és kivettem a szekrényből egy tábla csokit, amit ő egyből elkapott.

- Egy idióta vagyok...Hogy tehettem ezt? - kérdezte, mire én még mindig tudatlanul néztem rá – Tudod, mikor ott voltam Boginál....részeg volt..én pedig.....lefeküdtem vele. - mondta, mire a torkomon akadt a csoki.

- Micsoda?!