1. rész

Na és akkor, itt az első rész! :) Kommenteket!!! :) Iratkozzatok fel!

A kezemet tördelve léptem be a liftbe, és nyomtam meg 5ösgombot. Izgultam, mérges és ideges voltam. A lift ajtaja becsukódott, és egy kellemes zene szólalt meg halkan. Kicsit ellazított, majd mikor az 5. emeleten csilingelt a lift, újra visszatértek a bosszús érzések. Szétnyíltak az ajtajai, szabad teret adva nekem, hogy előre tudjak menni. A felvonóval szemben volt Louis lakása. Amint kiszálltam belőle, megpillantottam a 24es ajtót. Még mindig idegesen baktattam előre, és mikor odaértem, olyan nyugtalanság fogott el, mint még soha. A kezemet a csengőre helyeztem, és rövid gondolkozás után megnyomtam. Fél perc múlva az ajtó kinyílt. A cipőm orráról felkaptam a haragos tekintetemet arra számítva, hogy Louisval találkozom szembe, de nem. Egy göndör hajú, aranyosnak tűnő srác állt ott. Amint megláttam elszállt a harag az arcomról, de belül még mindig forrtam.

- Segíthetek? - kérdezte kedvesen, és kijjebb nyitotta az ajtót.

Legszívesebben odébb löktem volna, hogy engedjen be, de e helyett csak békés hangon szólaltam meg.

- Louis Tomlinsont keresem.

A fiú gondolkozott egy kicsit, majd végig mért. Körbenézett mögöttem is, és végül kiállt az ajtóból.

- Gyere beljebb – mutatott a kanapé felé, célozva, hogy üljek oda.

Beléptem a küszöbön és leültem az említett helyre. A fiú becsukta az ajtót, majd mellém ült.

- Szóval.. Harry vagyok. - nyújtott kezet.

Feszengve, de oda nyújtottam a kezemet, mire ő megpuszilta, mint, ahogy egy régies úriember tette.

- Bogi – mondtam halkan, neki pedig ijedtség tükröződése futott végig az arcán.

Nézett rám, kissé kidülledt szemekkel, meglepetten, majd újra végig mért.

- Te lennél Bogi? Louis sosem mesélte, hogy ennyire gyönyörű vagy – mondta, én pedig elpirultam.

Elmosolyodtam, és lehajtottam a fejemet.Talán még sosem volt olyan ember, aki ilyet mondott volna, és ez jól esett.

- Köszönöm – néztem fel rá.

Rám vigyorgott, majd felállt, és a konyhába sétált. Én úgy döntöttem körbe nézek. Eléggé rég jártam itt. Mikor Louissval jóban voltunk, szinte állandóan itt lógtunk, és szórakoztunk, de ennek már több mint másfél éve. Azóta kicsit át lett rendezve a lakás, és újak lettek a bútorok is. Lekerültek a falról a képek, és nincs több vicces firkálás, vagy rajz a szekrényeken. Új, kanapé, hozzá való fotellal, mellé egy hatalmas asztal és puha szőnyeg. A hatalmas Tvről és a hozzá való 3 hangfalról pedig ne is beszéljünk. Mázlista, hisz bejött neki az élet. x faktor által híres lett, mondhatjuk úgy is, hogy e miatt gazdag lett. Nem csodálom, hogy lecserélte a régi, unalmas csúnya kopott és emlékekkel teli bútorait.

- Kérsz valamit inni? - ordított Harry a konyhából.

Nyeltem kettőt, a szám pedig határozottan száraz volt, így visszakiabáltam, hogy 'igen', és vissza ültem a kanapéra. Pár perc múlva Harry 2 színes koktéllal jött vissza a kezében.

- Tessék. Ízleni fog, én csináltam. Ez a specialitásom. - vigyorgott, én pedig elvettem a kezéből a kék koktélt. Egy kicsit nézegettem, majd Harry vigyorogva hozzá tette – Alkohol mentes.

Bólintottam egyet mosolyogva, és bele ittam. Nagyon finom volt.

- Harry...Louisval beszélhetnék? - tettem fel a kérdést, amit már jó ideje fel akartam.

Meghúzta a poharát, majd lerakta az asztalra, és rám mosolygott.

- Mit szeretnél tőle?

Mogorván felé fordítottam a fejemet, ő pedig a kíváncsi tekintetből átváltott az engedékeny felére.

- A szobájában alszik. Felállsz egyenesen a harmadik ajtó. - mondta és újra a konyhába sietett.

Válaszoltam egy 'köszi'vel és elindultam az utasítás irányába. Mikor az ajtó elé értem, láttam, hogy tele van ragasztva képekkel, amin Harryvel van. Kicsit tanulmányoztam őket, majd félénken bekopogtam. A válasz egy határozott ordítás volt.

- Hagyjál békén Hazz, fáradt vagyok!

Elvigyorogtam, aztán újra bekopogtam, végül pedig benyitottam. Louis az ágyon feküdt, arccal a falnak. Mögé sétáltam, majd leültem az ágyra. Louis zaklatottan morogni kezdett.

- Hazz, nem azt mondtam, hogy hagyjál békén? - mondta, és csukott szemmel felém fordult, majd az ölembe rakta a fejét.

Vigyorogtam egyet, és bele túrtam a hajába, amit egy hatalmas sóhajjal díjazott.

- Louis, beszélni akarok veled. - mondtam, és mikor meghallotta a hangomat, kipattantak a szemei.

Ijedten ugrott fel az ölemből, és a falig hátra tolta magát az ágyon. Az arcán érzések millióinak tükröződése futott végig. Csak egy kicsi kellett ahhoz hogy elröhögjem magamat. Le kellett volna őt fényképezni.

- Mit keresel itt? - nézett végig rajtam, majd a lábujjait bámulta.

Mit mondjak? Eléggé ciki helyzet ez. Eljöttem, hogy jól a képébe olvassak, de nem tudom mit akarok mondani.Sóhajtottam egy nagyot, és végül kinyögtem.

- Csak beszélni szeretnék.