3.rész

Megint soká:S Sajnálom, de azt hiszem ezentúl a részek hetente fognak érkezni :|
Jó olvasást. Kicsit rövid lett:SS 

3.rész

Még mindig vörösre sírt szemekkel léptem be a házba, ahol anya már aggódva várt rám. Amint meglátott, magához szorított, és addig míg nem löktem el magamtól, addig el sem engedett. Szipogva felsétáltam a szobámba, és egyből az ágyamra dőltem. Magamhoz szorítottam a szív alakú kispárnámat, amit még Louistól kaptam, és csak néztem ki a fejemből. Sokáig gondolkoztam ezen a dolgon. Talán túlzásba viszem az aggodalmat. Túl sokat szenvedek ezen. Túl kéne lépnem, és magamról tojni Louis fejére.

- Szia! - kaptam ki a zsebemből a csörgő telefont, amin Vic neve jelent meg.

Victoria a legjobb barátnőm. Nem olyan rég ismerkedtünk össze, még az iskolában. Új diák volt, és mindenki kiközösítette, ahogy általában engem is szoktak, ezért egymásra találtunk. Azóta nagyon jóban vagyunk, és mindig megvédjük egymást. Jóban rosszban számíthatunk egymásra.

- Szia! Na mi történt Lounál? - kérdezte gyorsan, hadarva.

Victoria

Előre éreztem, hogy ez lesz a következő kérdés, ezért csak egy nagy levegő után álltam neki a beszédnek. Elmeséltem mindent onnantól, hogy beléptem a házba, egészen odáig, hogy kiléptem az ajtón. Végig kommentálta az egészet, és Vickit nem arról kell ismerni, hogy vissza fogja magát. Szeret kiabálni, és megmondani az őszinte, nyers véleményét, még hogyha fáj is. Szeret kikezdeni az emberekkel, és hogyha azok kibírják őt, és a folytonos poén beszólásait, akkor igazán jól össze lehet vele barátkozni. Igen...ezért is van kiközösítve az osztályban. Szegényt kritizálják, ő pedig könnyen feldühödik, és nem fogja vissza magát. Eléggé gyorsharagú.

- Mindig is éreztem, hogy ez a Louis nem egy normális gyerek. Valami károsodás van az agyával. - nevetett fel.

Megforgattam a szemeimet, aztán témát váltottam. Megbeszéltünk egy találkozót, aztán leraktuk a telefont. Kicsit ügyködtem a szobámba, ami az íróasztal letakarítását jelenti, aztán lesétáltam a földszintre anyához. Egy hatalmas adag palacsintát tartott a kezében, és éppen az asztal felé sétált vele.

- Éppen jó időben! Most akartam szólni, hogy gyere reggelizni. - vigyorgott anya.

Elnevettem magamat, aztán leültem az asztalhoz. Kiszedtem pár darab palacsintát, és elkezdtem eszegetni, anya pedig végig engem figyelt. Mikor az utolsó falatot ettem volna meg, anya megszólalt.

- Kislányom, te még szűz voltál?

Amint meghallottam, kiköptem a számban lévő palacsintát, és köhögő roham jött rám. Anyu hozzám sietett, és megveregette a hátamat, majd hozott egy pohár teát, amit gyorsan megittam, majd végre sikerült abbahagynom az előző cselekedetemet.

- Szóval?

Kicsit gondolkoztam, hogy most mit válaszoljak, de minek is hazudjak? Csak rosszabb lenne.

- Az előtt?....Igen. - mondtam halkan.

Anya reakciója csak az volt, hogy ökölbe szorította a kezét, és idegesen harapdálta az ajkait.

- Én kinyírom őt. - mormogta az orra alatt, én pedig kicsit megrémültem.

Anya sosem volt valami agresszív típus. A laza szülők közé tartozott, akik mindent megengedtek, de cserébe azért vártak is valamit. Nálam ez az volt, hogy jól tanultam.

- Anya, én ezt elintézem. Viszont egy fél óra múlva találkozom Vickivel jó?

Csak bólintott, és felállt az asztaltól, majd a konyhába sétált. Én beraktam a mosogatóba a tányért, és felrohantam a szobámba. Nekiálltam hajat mosni, majd átöltözni. Egy trikóban és egy rövid sortban álltam csurom vizem hajjal, amikor csöngettek, majd újra, és újra. Idegesen rohantam le a földszintre, ahol anyáékat sehol sem találtam. Gyorsan az ajtóhoz rohantam, és szinte feltéptem azt.

- Harry?! Mit keresel itt? - néztem rá szégyenlősen...