7.rész

Sziasztok! 
Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hoztam a részt, de mostanra lett kész! Remélem tetszeni fog!
Az oldalnak csináltam egy Facebook csoportot, kérek mindenkit, aki olvassa a blogot, hogy lépjen be! Egyszerűbb, hogyha oda írom ki egyszer, és mindenki látja, mint minden csoportba kirakni. Remélem megértetek. Ha belépsz katt IDE. Ide minden frissítést, új részt ki fogok rakni! 
ui.: Hogy tetszik az új külső? Kommentbe írjátok meg, vagy szavazzatok oldalt a válaszra! :)

*Bogi szemszöge *

Másnap mikor beértem a suliba, egyből letámadott Vicky. Meg is kaptam tőle a fejmosást, hogy hova a francba tűntem el. Hogy ő felkutatta az egész stadiont értem, de nem talált meg. A letolását szépen, csöndben végig hallgattam, aztán végül beértünk az osztályterembe. Persze a közösség még mindig a régi volt. Klikkekbe szegődve beszélgettek, hülyéskedtek az emberek. Voltak ott 'nagymenők', okosok, 'kurvák', és még néhányan kettesével vagy hármasával. És persze ott voltunk mi, Vicky és én. Mi voltunk a csöndesek, akik jól tanulnak, de nagyon idióták tudnak lenni. Általában, én ki szoktam jönni mindenkivel, míg Vicky bele szokott kötni egy két emberbe.

- Osztály! Csöndet. Van egy két megbeszélni valónk! - csapott egy könyvvel az asztalra Mrs. Wandom, az osztályfőnökünk.

Lassan mindenki elcsöndesedett, s tanárnő pedig leült a helyére, lapozgatni kezdte a füzetét, majd ránk nézett.

- Szerdán osztálykirándulás lesz. Mivel a múlt órán megszavaztuk a lézerharcot, kérem mindenki hozza be a megbeszélt összeget. Az iskola előtt fogunk találkozni 10 órakor, és körülbelül 4 körül érünk vissza. Mindenki azt hoz magával amit akar, persze alkohol és a többi hasonló tilos – ahogy kimondta, nevetés tört ki az osztályban, és sok 'fujj'-olás. - Remélem nem halnak bele – nevetett fel végül a tanárnő is.

Miután elmondta, hogy mit kell hoznunk, és hova is megyünk pontosan, kopogtak, és az igazgató sétált be az ajtón. Mindenki egyből elhalkult, és vigyázz állásban helyezkedett el. Az egész osztály kórusban elmondta a szokásos köszönést, majd az igazgató bólintott és bele kezdett a beszédébe.

- Nektek is jó napot. Üljetek le nyugodtan – a székek hangos húzásával jelezte mindenki, hogy értették, majd mikor már elcsöndesedett a terem az igazgató úr újra beszélni kezdett - Szóval, pár új diák érkezett a suliba, és egyikük hozzátok fog járni. Mivel sok mindenről lemaradt az elmúlt 3 évben, ezért nálatok idősebb, de remélem meg tudtok vele barátkozni. Szeretném hogyha normálisan bánnátok vele – mondta, majd az ajtóhoz sétált, és mondott egy „jöhetsz”-et.

Az osztályban mindenki duruzsolni kezdett, amint belépett a fiú a terembe. Én Vickyvel beszélgettem, de mikor megláttam Őt, lefagyott a mosoly az arcomról. Végig néztem, ahogy a tanári asztal mellé sétál, és kihúzza magát, majd a teremben keresgélni kezd. Amint meglátott, szemei felcsillantak, majd a tanár felé fordult. Mrs. Wandom mondott neki valamit, aztán ő elindult a terem egyetlen üres padja felé, ami a z osztály hátuljánál volt. Kihúzta a széket, lerakta a táskáját, és leült. Ezt az egész ceremóniáját kidülledt szemekkel néztem végig. Mikor az igazgató úr be akarta mutatni az osztálynak, pont kicsöngettek, ezért megkért mindenkit, hogy mutatkozzon be neki. Mindenki felállt, és felé igyekezett, de én utat törtem, majd amint oda értem, megragadtam a csuklójánál fogva, és kiráncigáltam a teremből, az egyik csöndesebb folyosó részhez. Mire felfogta, hogy mi is történt, már Szinte a hajamat tépve, ideges tekintettel álltam előtte. Szépen lassan felemelte a karját, majd integetni kezdett nekem.

- Elárulnád, hogy mi a fenét keresel itt, Louis?! - ordítottam rá, de ő csak vállat vont.

- A managment azt mondta, hogy menjünk suliba kicsit tanulni, mivel kevés dolgunk van. És mivel már elballagtam volna, ezért kitalálták, hogy odáig menjek vissza, ahol abbahagytam az iskolát még az x-faktor előtt – gyorsan elhadarva elmagyarázta, aztán éppen meg akartam szólalni, mikor közbevágott – Figyelj...én tényleg sajnálom ami történt, de ezért nem kéne ennyire ellenségesnek lenned velem – mondta, én pedig csak idegesen hátat fordítottam, egyenesen vissza a tanterembe.

Mikor beértem, persze minden tekintet rám szegeződött, én pedig egy intéssel elintéztem az egészet. Gyorsan kikerestem Vickyt a tömegből, és leültem vele az egyik padhoz.

- Mit beszéltetek? - tért rá a lényegre.

Elmeséltem neki mindent, aztán elkezdődött az óra. Egész végig érdekes témákról beszélgettünk, aztán jött az a rész, hogy amúgy mit gondolok Louisról. Ezt a kérdést egyből elhanyagoltam, és feltettem neki, ő pedig köpni nyelni nem tudott.

- Szóóval..hát...valójában..nem mondom..hogy nem helyes..meg..aranyosnak tűnik....de...én..nem is..ismerem őt..szóval tőlem ilyeneket ne kérdezz – mondta, miközben az egész arca vörös lett.

- Tehát tetszik neked igaz? - böktem oldalba, mire ő egy aprót bólintott.

Felnevettem, ami szerencsére nem hallatszott a nagy zajban. Persze, hisz történelem órán ki az aki figyel? Persze, az a maradék idő, ami megmaradt, kész kínszenvedés volt, és ez alól a felmentés a csengő imádnivaló hangja. Minden teremből tömegével özönlöttek ki az emberek, ahogy mi is. Vickyvel a büfé felé vettük az irányt, hogy legyen valami tízóraink, mielőtt minden elfogy. Végig mentünk a folyosón, ahol végig egymásra bámulva beszlgetütnk. Suliban ezt szoktuk, hogy senki ne kössön belénk, és mi se beléjük. Inkább tudomást sem veszünk róluk. Mikor a büféhez értünk, éppen nézelődtem, hogy mit szeretnék venni, mikor egy kéz ért a vállamhoz. Ijedten kaptam hátra a fejemet, és megpillantottam a göndör hajú srácot.

- Szia! - vigyorogtam rá, aztán Vicky kezébe nyomtam a pénzem, és elmondtam neki mit szeretnék, az után kicsit odébb sétáltam Harryvel - Mi újság?

- Gondolom akkor valakitől már hallottál róla, hogy itt leszünk. Látom meg se lepődtél. - mosolygott – Délután akkor elmegyünk valamerre? - kérdezte, én pedig egy hatalmas vigyor kíséretében bólintottam – Remek. Akkor, ha vége az óráidnak, a suli előtt találkozzunk. - nézett rám boci szemekkel

Bólintottam, mire ő újra a beszédébe kezdett volna, de a csengő megzavarta.

- Délután találkozunk – mondta, és egy puszit fújva a tenyeremről felé elindultam Vickyt megkeresni. Persze, hogy végig nézte az egész társalgásunkat.

- Hagyjál – mondtam, és egy nevetés kíséretében elindultunk az utálott fizika óránkra...