8.rész

 Mindenki aki elolvasta ezt a pár sort, lépjen be EBBE a csoportba! Itt értesülhettek minden új részről, hiányról, és kérdezhettek is akármit! Köszönöm! :)

*Bogi szemszöge *

A fizika, a matek és az informatika óra gyorsan eltelt, én pedig egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy Harryvel találkozzak. Az utolsó óránkon ültünk, ahol végig csak a tenyeremre támaszkodva néztem előre, de az eszem máshol járt. Jó ideje a délutánon agyaltam. Már elve az a gondolat, hogy Harryvel fogom tölteni a napom hátralévő részét....csodálatos. A lábujjaimmal a lábamat idegesen fel-le lökdöstem, miközben szemeim majdnem lecsukódtak. Fáradt voltam. Mikor a csengő irritáló hangja megszólalt, szemeim kipattantak, és egy ásítás keretében felfogtam, hogy hol is vagyok. A tolltartómat, és a könyvemet gyorsan bedobáltam a táskámba, és sietve indultam ki a teremből. Sikerrel elkerültem Louist, és most az egyszer mondom, hogy örülök, hogy Vicky nem állt le velem még beszélgetni. Mikor kiértem a kapun, körbenéztem, és egyből megpillantottam Harryt. Félig alva, fülhallgatóval a fülében ült az egyik padon, és napozott. Lassan mellé sétáltam, közben pedig szétvetett az ideg. Az ujjaimat tördeltem, miközben közeledtem felé. Miért is vagyok ideges? Ez csak egy kis séta lesz. Csak beszélgetni fogunk, és semmi mást, de mégis izgatott vagyok. A szívem iszonyatosan kalapált, akárhányszor vele beszéltem, vagy csak rá gondoltam.

- Szia – ültem le mellé, ő pedig egy hatalmas mosoly mellett adott két puszit az arcomra.

- Mi újság van? - kérdezte, én pedig csak vállat rántottam.

- Nem történt ma túl sok....csak....tudtad, hogy Louis az osztálytársam lett? - kérdeztem, ő pedig csak felnevetett.

- Már vártam mikor hozod fel a témát. Hogyne tudtam volna. Első útja hozzám vezetett, hogy elmesélje. - mondta, majd felállt, és leporolta magát – Indulhatunk?

Nevettem egyet, aztán felálltam, és bólintottam egy nagyot.

- Merre megyünk?

Nem válaszolt, csak sétált előre, én pedig követtem őt. Nagyokat lépett, ezért sietősen kellett szednem a lábamat. Mikor kiértünk a sok utca rabságából, szerencsére lassított a tempóján. Kissé fáradtan, de mosolyogva sétáltam mellette, miközben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor az utolsó útról is lekanyarodtunk, egy kisebb erdőhöz értünk. Azon végig sétáltunk, majd egy eddig számomra ismeretlen folyóparthoz értünk. A városunk nem egy nagy, de sokan mennek rajta keresztül, hisz közvetlen London szomszédságában van. Egy kis ismeretlen hely, ahol az élet csendes, de ha utazol 20 percet, akkor belecsöppensz abba a nyüzsgésbe, amit néha pokolra kívánsz. Ezért szeretek itt élni.

- Wáoo – szólaltam fel végül – erre még sosem jártam.

- Igyekeztem szép helyet találni. Remélem megfelel – mondta, és egy picit elpirult.

Nyomtam egy puszit az arcára, aztán tovább sétáltunk. A homokba bele süppedt a lábunk, és közben a hullámok csapdostak ki a partra. Lábunkat épphogy érintette a langyos víz. Leültünk az egyik fa tövébe, és a tájat csodálva beszélgetni kezdtünk. Minden érdekességet elmesélt magáról, köztük azt is, hogy rend és macska mániás. Nem gondoltam volna róla, de aranyos, hogy ezeket is elmondta.

- Te jössz. Mesélj magadról – mondta, mire elmosolyodtam.

- Hol is kezdjem. Talán az elején. Ugyebár, Magyarországon születtem, ezért is magyaros a nevem. Kiskorom óta a dobolás megszállottja vagyok, bár még sosem sikerült kipróbálnom, hogy lenne-e tehetségem hozzá. Minden csak áradozok magamnak róla, hogy én dobon fogok játszani, aztán sosem teszek érte. Imádom az állatokat, otthon most is van egy hörcsögöm, de ha rajtam múlna, kész állatkertem lenne, cska hát anya nem engedi. Nem szereti a kisállatokat. Rengetegtől fél is – mikor kimondtam Harrya felnevetett – De hát, ez nem is lényeg...Apukám körülbelül 3 éve hagyott itt minket, ő pedig Magyarországon él most. Van egy fél testvérem, bár róla nem hallottam túl sokat, csak azt hogy létezik. Azt hiszem...Mirandának hívják, de nem vagyok benne biztos.

- Milyen testvér az, aki nem tudja a nevedet? - szólalt meg nevetve Harry, mire a
reakcióm az volt, hogy egy haragos tekintettel felálltam, és odább sétáltam.

Leültem a szomszéd fához, Harry pedig nagy mosollyal az arcán, felém közeledett. Mellkasom előtt összefontam a kezeimet, és a homokot tanulmányoztam. Kicsit elidőzött előttem, végül leguggolt, és megfogta a kezeimet, majd felrántott. Amint álltam, megragadta a derekamat, és a vállára 'hajítva' elindult velem a víz felé. A hátát csapkodva, és a lábamat fel le emelgetve ordítottam hogy engedjen el, de ő csak ment tovább. Kitört belőlem a nevetés, és még jobban ficánkolni kezdtem, amire lerakott, majd a térdemnél és a hátamnál átkarolva az ölébe vett, és úgy indult tovább.

- Na Harry hagyjál békén – nevettem,d e ő csak mosolyogva sétált befelé a vízbe.

- Durcizol még? - kérdezte,e mire én rávágtam egy 'nem'-et ő pedig lerakott.

- Gonosz vagy – mondtam, és lefröcsköltem, majd rohanni kezdtem előle.

Harry utánam futott, és közben kezeivel felém locsolta a vizet. Nevetve, és már félig elázva futottam vissza ahhoz a fához, aminél letelepedtünk pár perccel ezelőtt.

- Jó, oké feladom, csak hagy abba – kacarászva mondtam el neki, ő pedig végül odajött hozzám, és átölelt.

- Menjünk haza – mondta, és átkarolta a derekamat, úgy indultunk el.

Út közben, egész végig azon veszekedtünk, hogy a tyúk, vagy a tojás volt előbb. Persze, értelmetlen témák egyike, de nagyon jól elszórakoztunk. Mikor a házunkhoz értünk, Harry elkísért az ajtóig.

- Nagyon jól éreztem magamat – mondtam.

- Én is. Köszönöm, hogy eljöttél velem.

- Máskor is szívesen. - mosolyogtam.

Egy kínos csend következett. Harryvel egymás szemébe néztünk, majd cska arra figyeltem fel, hogy arcával közeledni kezdett felém. Ajkai már cska centikre voltak az enyémtől, amikor feleszméltem, hogy mi is van, és elfordítottam a fejemet. A csókból, cska egy arcra puszi lett.

- Holnap beszélünk – mondtam, és már benn is voltam a lakásban.

Amint beértem, eszembe jutott, hogy anyának nem mondtam, hogy el fogok menni. Tenyerem izzadni kezdett, majd egy adag idegességgel elindultam végig a lakáson, be a szobámba. Szerencsére nem ütköztem bele. Mikor beléptem a szobába, kidőltem az ágyon, és már cska egy dolgon agyaltam: Mit mondjak anyának?