9.rész

A facebook csoportot IDE kattintva érhetitek el!

Jó olvasást! ( Nem lett túl hosszú, amiért elnézést kérek! )

Bogi szemszöge*

Alig, hogy ledőltem az ágyra, már nyílt is az ajtó. Az agyam kattogni kezdett, hogy mit mondjak anyának, de persze gyorsan eszembe is jutott valami. Sokszor szokott beválni ez.

- Szia! Merre voltál? - tette fel egyből a kérdést.

- Bocsi, csak benn tartottak. - mondtam, ő pedig vállat rántott és kiment.

Kifújtam a levegőt, és végre bele tudtam merülni abba témába, ami igazán érdekelt. Visszagondoltam a 10 perccel ezelőtt történtekre, és a gyomrom görcsbe rándult. Folyamatosan megjelent előttem az a kép, hogy Harry hajol felém, én pedig csak elfordítom az arcomat. Aztán a csalódott arckifejezés, amint megpillantottam...mintha egy kisgyerektől vettük volna el a cukorkáját. Csak állt ott, zavart, ijedt, meglepődött és vörös fejjel, én pedig rácsuktam az ajtót. Egy idióta vagyok. Egy idióta, aki elszalasztott egy olyan lehetőséget, amit lehet, hogy többször nem él át. Végül is..Harry lehet, hogy ezek után nem fog annyira közeledni hozzám. De nem tehetek erről. Sosem bírtam, hogyha túl gyorsan történnek ezek a dolgok. Még alig ismerem őt...kell még idő.

- Mondjad – szóltam bele a telefonomba, ami idő közben kizökkentett a gondolkozásomból

- Szia Bogi – hallottam meg Louis hangját.

- Hagyjál békén – mondtam, és éppen ki akartam nyomni, mikor beleszólt újra.

- Harry miatt hívlak – mikor kiejtette a nevét, a kezem összeszorult, és a telefont erősebben tartva visszaemeltem a fülemhez – Amióta hazajött csak benn ül a szobájában, és hozzá sem lehet szólni. Mikor megkérdeztem hogy mi történt, csak annyit mondott hogy az ő hibája, és hogy miért ilyen idióta..Mit csináltatok, hogy ennyire kiborult? - kérdezte.

- Öööhm – köhécseltem egyet. Torkom kiszáradt, és éreztem hogy elvörösödtem – Nem...Nem engedtem hogy megcsókoljon. - dadogtam el az elejét.

A vonal másik fele elhallgatott, a csendet szinte ütni lehetett volna közöttünk. Kicsit már kezdett fura lenni, de nem szólaltam meg. Megvártam, míg reagál...de percekig nem szólalt meg. Egy ideig már azt hittem hogy elromlott a telefon, amikor megszólalt.

- Le kell tennem. Szia – mondta, a telefon pedig pittyegni kezdett, jelezve, hogy a vonal megszakadt.

Vállamat megrántva tettem zsebre, majd kivánszorogtam a nappaliba. Ott is a csend uralkodott, ahogy a ház többi részében is. Körbenéztem, és végül csak egy cetlit találtam. Anya üzent rajta.

„Elmentem munkába, aludtál mikor felmentem, ezért nem szóltam. Holnap délután jövök”

Összegyűrtem a papír,t és a kukába dobtam, aztán visszamentem a szobámba. Egy kis ideig beszélgettem Vickyvel facebookon, aztán szépen lassan bealudtam.

**************

Másnap reggel telefon csörgésre keltem. Megdörzsöltem a szememet, aztán a fülemhez emeltem a telefont.

- Háló?!- szóltam bele álmosan.

- Hol a szarba vagy már? Itt állok 10 perce az ajtónál! El fogunk késni ha nem sietsz – ordított a telefonba Vicky. Amint felfogtam hogy miről van szó, rohanva kezdtem el öltözni, és bepakolni. Körülbelül 10 perc alatt elkészültem, és már az ajtóban álltam.

- Mehetünk? - kérdeztem, mire ő csak mordult egyet.

Elindultunk a suliba, közben végig faggatott, hogy mi történt tegnap. Persze elmeséltem neki, szinte percről percre, ő pedig teljesen fel volt háborodva. Nevettem rajta egy jót, de mire magyarázatot adhattam volna, beértünk a suliba. A suli hátsó részéhez sétáltunk, ahol a tornaterem van. Beléptünk az öltözőkbe, ahol már hangos beszélgetéstől zengett. Mindenki üdvözöltünk, pár embert megöleltem, aztán Vikcyvel nekiálltunk öltözni...

Az óra elkezdődött, mi pedig egyből leültünk az egyik padra. Utálom a tesi órákat, viszont van amiben egész jó vagyok. Szeretek sportolni, de a tesi az ellenségem.

- Szóval... - kezdte el Vicky, de megszakítottam.

- Nem akarok róla beszélni. - mondtam egyből, ő pedig megértette.

Csöndben ültünk egymás mellett és néztük, ahogy a lányok felsorakoznak. A tanár ránk szólt, ezért mi is beálltunk melléjük. Ekkor lépett be a terembe a fiúk csapata. Szépen lassan bejöttek, leghátul pedig Louis kullogott. Lehajtott fejjel, lassan lépkedett, majd beállt a sor végére. A tanár dumálni kezdett, hogy mi lesz a mai órán, majd Louisra nézett, aki még mindig lehajtott fejjel bámulta a cipőjét.

- Megtennéd, kedves Louis, hogy rám nézel, miközben hozzád is beszélek? - kérdezte..

Louis csak pár másodperccel később emelte tekintetét rá, de amint megláttam az arcát, egyből megértettem, hogy miért nem akarta.

- Áhh, látom szép kis monoklija van. Nem tudom, de nem is érdekel hol szerezte, de nincs mit szégyellni. A tanárnak mutasd ki a tiszteleted. A híresség nem ok arra, hogy elkanászodj – mondta a tanárúr, aztán tovább magyarázott nekünk.

Vickyvel meglepődve álltunk ott, végig Louist figyelve. Amint Mr. Grenwald végzett a beszédével, kiadta az utasítást, hogy fussunk 6 kört. Mindenki szendi kezdte a lábát, csak Louis nem. Megállt, és rövid gondolkozás után megfordult, és kiment a teremből. Vikcyt oldalba böktem, és megkértem, hogy menjen utána. Persze ő egyből pattant. Hátranéztem, hogy a tanárúr figyel-e, és mikor meggyőzödtem, hogy nem, szóltam Vicknek, ő pedig kirohant Louis után....