5.rész

 Sziasztok! 

Kérek mindenkit, hogy olvassa el a piros betűs részt!

Először is :Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen soká, de itt a következő rész! Sajnos holnaptól újra 'szöntel' a blog, mivel nyaralni megyek, egészen pontosan 10 napra, szóval csak utána fog jönni az új rész! Ezért mindenkitől bocsánatot kérek! 

A második, amit szerettem volna kérni tőletek, hogy oldalt indítottma egy szavazást, miszerint: Legyen,v agy ne legyen bromance a történetben:P Nagyon kérek mindenkit, hogy szavazzon valamelyikre! Nagyon fontos lenne nekem!

Harmadik pedig: Még mindig alig hiszem el, hogy 16 feliratkozó, és több mint 1500 megtekintés van! *-* Nagyon jól esik, és határozottan mondhatom, ilyen 'népszerű' blogom még Szinte nem is volt!  

ui.: Szeretnék kérni mindnekitől aki elolvasta vagy egy kattintást a lenti vélemény nyilvánító gombokra( kövit, tetszik, nem tetszik), vagy kommentet! Higgyétek el, aki blogot ír ismeri is az érzést, nagyon sokat számít ez a pár kis katitntás! Inspiráció!

Köszönöm szépen hogyha elovlastátok!   

*Louis szemszöge*

Miután Harrynek elmeséltem részletről részletre, hogy mi is történt Bogival, csak tátott szájjal bámult rám.

- Te totál becsavarodtál – mondta eléggé lenéző hanggal.

Igaza van. A legjobb barátnőm volt, viszont valahogy mégsem bántam meg teljesen amit tettem. Valójában az x-faktor előtti időben voltunk olyan nagyon jóban. Mindig sokat poénkodtunk, és szórakoztunk. Az ő társaságában mindig jól éreztem magamat. Sokszor adtuk egymás tudatára, hogy nem akarunk többet egymástól mint barátság. Viszont, mikor elmentem az x-faktorba, egyre jobban hiányzott, de mégsem vágytam a társaságára, csak abban a bizonyos értelemben. Magam mellett akartam tudni, de nem mint szerelmem, inkább mint szeretőm. Aztán eljött az a nap, hogy vissza mentem hozzá, és egyszerűen nem bírtam megállni. Szabad teret adott nekem, én pedig kihasználtam, de mégsem bánom. Egyedül azért vagyok szomorú, hogy elvesztettem őt. Sosem fog megbízni bennem, és én ezt teljesen elfogadom, és megértem.

- Louis, észnél vagy? Készülődj, mert hamarosan indulunk a koncertre. Menjél, vegyél egy hideg zuhanyt, és készülődj. - lökött meg Harry, aztán bekászálódott a szobájába.

Megfogadtam a tanácsát, és lassan, de biztosan, elindultam a fürdő felé. Magamra zártam az ajtót, és beálltam ruhástul, mindenestül a zuhany alá. Nehéz napnak nézünk elébe...

*Harry szemszöge*

Bementem a szobámba, és azon tűnődtem, amit Louis mondott. Nagyon nagy hülyeséget csinált. Az X-faktor óta állandóan Bogiról áradozott, és hogy mennyire imádja őt. Állandóan szenvedett, hogy hiányzik neki, és akárhányszor rossz kedve volt, őt sírta vissza, mert más nem igazán tudta őt megvígasztalni. Fél év alatt sikerült a közelébe férkőznöm annyira, hogy helyettesítettem Bogit, de mikor kijelentette, hogy ő meglátogatja, mindannyian örültünk. És most, most elintézte, hogy a szinte mindene utálja őt, amit nem is csodálok. Úgy éreztem, miközben Louis beszélt, hogy muszáj kibékítenem őket. És most úgy döntöttem, hogy mindent meg fogok tenni az ügy értekében. A gondolkodásomat Louis zavarta meg. A kezembe nyomta a telefonját, aztán sértődötten kiment a szobából, és becsapta az ajtót maga után.

- Szia! Mi a gond? - szóltam bele halkan.

- Harry figyelj, csak elnézést szeretnék kérni azért, amit anya csinált. Én nem akartam balhét, de mostanában teljesen megőrült - kezdett el magyarázni, én pedig csak felnevettem.

- Gyere el a koncertünkre. Ott megbeszéljük.

Féltem a válaszától, de végül hosszas tanakodás után bele egyezett. Megmondtam neki, hogy hol találkozunk, majd elköszöntünk. Visszavittem Louishoz a telefonját, aztán elkezdtem készülődni.

~Másfél óra múlva~

A stadion hátsó bejáratánál álltam, ahol a rajongók nem igazán találtak meg. Már 10 perce itt várakoztam, de Bogi még sehol nem volt. Leültem a járda szélére, és nyomkodni kezdtem a telefonomat. Felmentem twitterre, ahol nézelődtem egy kicsit. Egyszer csak nagy vihogást hallottam az utca végéből. Felkaptam a fejemet, és megláttam Bogit, mellette pedig egy lányt. Felpattantam a földről, leporoltam magam, és a falnak támaszkodva vártam hogy ide érjenek. Szépen lassan megérkeztek, majd egy egy puszival köszöntöttem őket.

- Harry, ő itt Vicky, Vicky ő itt Harry – mutatott köztünk oda és vissza.

Kezet ráztunk, aztán elindultunk be az öltöző felé. Mielőtt beléptünk volna, Bogi megállított.

- Vicky elmennél 2 kört sétálni? - kérdeztem, ő pedig vigyorogva elindult a folyosón.

Bogi elnevette magát, aztán komoly arckifejezéssdel felém fordult.

- Figyelj, én nagyon sajnálom ami történt. Tényleg. Amint anya megtudta, hogy mi történt Louisval... azóta nem hajlandó épp eszűen gondolkozni. Mindenkiben a rosszat látja. Most is csoda hogy elengedett, de szerencsére Vicky kihúzott a gondokból. Ha valahogy elbeszélgetsz vele, akkor te ma nem láttál engem jó? - vigyorgott.

- Oké, és semmi gond. Én teljesen megértem, főképp, hogy most már tudom mi is történt valójában. - amint kimondtam, kicsit elvörösödtem, és a cipőm orrát pásztáztam.

- Mikor kezdődik a koncert? - törte meg a kínos csendet.

Ránéztem az órámra, és kipattantak a szemeim. Megragadtam a csuklóját, és rohanni kezdtem az öltöző felé. Az ajtó előtt visszarántott.

- Nem megyek be oda. Nem akarok Louis közelében lenni. - jelentette ki.

- Akkor...várj meg itt, vagy keresd meg Vickyt. - mondtam, és már rohantam is be.

A srácok szinte egyből letámadtak, de nem törődtem velük, csak bementem a ruhámért, és átöltöztem. Éppen a pólómat vettem föl, mikor Louis benyitott.

- Elárulnád, hogy hol a büdös francban voltál? És mikor fogsz beénekelni? - kezdett el szídni, de a felénél már csak néztem rá, de kicsit sem figyeltem oda.

- Bogival beszélgettem. - mondtam, mire megállt a beszédben. A szemei felcsillantak, és mintha a villanykörte csilingelt volna a feje fölött felém közeledett.

- Mondd, hogy itt van még, és nem ment haza.

- Az előbb még kinn állt, nem tudom merre van – jelentettem ki, ő pedig mint akit rakétából lőttek ki, szaladt a folyosóra....