A blog csoportját itt találod meg! https://www.facebook.com/groups/344925678970032/
Harry
szemszöge*
Hogy
miért is zárkóztam be? Mert egy idióta voltam. Néha uralni kell a
vágyaidat, különben az eredmény egy nagy csalódás lesz. Ezúttal
is ez volt. Haladni akartam, többet szerettem volna, mint arcra
puszi, vagy ölelés, és az eredménye csak annyi lett, hogy leégtem
az előtt a lány előtt, akibe az elmúlt idők alatt beleszerettem.
Talán 1 hónapja sincs, hogy megismertem, viszont nekem ennyi idő
is elég volt, hogy Ámor nyila eltaláljon. És hogy vele mi van?
Valószínüleg Cupido másik nyila elrepült mellettem és mást
talált el. Ez a személy pedig nem más, mint Louis. Erősen érzem,
hogy Bogi nem igazán adja ki az őszinte véleményét. Az, hogy
megharagudott rá csak egy átmeneti állapot volt. Látom minden
közös beszélgetésükben, érzem minden olyan szavában amit
Louisval kapcsolatban mond, hogy az a harag már rég elszállt. Csak
próbálja erősnek, és magabiztosnak mutatni magát, Louis pedig
elhiszi. Elhiszi minden olyan szavát, ami ellene van. Végülis, ez
így van rendjén. Hogyha valaki rosszat mond rólad, azt akarva,
akaratlanul is megjegyzed, elhiszed és örök nyomot hagy benned.
Talán ez a majdnem csók is ilyen lesz. Az életben egy rosszul
elsült pillanat, ami talán életem végéig kísérteni fog. Nem
fog hagyni a gondolat, hogy valami ennyire elronthatok.
-
Mi az, hogy majdnem csókolóztál Bogival? - rontott be a szobámba
Louis.
-
Épp ez az....csak majdnem – mondtam, és felé emeltem tekintetem.
Szemeim könnyel áztatottak voltak, az övéi viszont szikrákat
szórtak. Csak állt, nézett rám, közben pillantásaival
pofozgatott. Egy szót sem szólt. Sokáig állt ott, majd
kicsattant.
-
Tudod, hogy mit érzek iránta. Mi az hogy csak úgy meg akarod
csókolni?! - kiáltott rám.
Na
igen. Louis pár napja egy egész estét áldozott arra, hogy
elpanaszolja nekem, hogy Bogi milyen is valójában, és hogy ő
mennyire szereti őt. Bár végig hallgattam, nem igazán figyeltem
rá. Hosszasan taglalta, hogy mit is érez, de egyszer sem mondta ki,
hogy szereti, csak körülírta. Nem bírta kiejteni a száján. Nem
is tudom, mit gondolt, hogy Bogi majd a nyakába fog ugrani?
Esélytelen.
-
Tudom – mondtam halkan.
-
Akkor hogy tehetted ezt?! - üvöltött még mindig – A legjobb
barátom vagy, és ilyen lazán hátbaszúrtál? Hát köszönöm
szépen!
-
Louis....te egy idióta vagy – mondtam, mire ő nekem esett.
Hátralökött az ágyon, és a szemeimet pásztázta – Sokkal
inkább csókolna meg engem, mint téged – mondtam.
A
következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy iszonyatosan fáj
az arcom. Odakaptam a kezemet, és mire észhez kaptam Louis már a
szoba közepén állt.
-
Így már nem fog tetszeni a cuki kis arcod neki – mondta, és nagy
vigyorral a száján indult volna ki a szobából, de én utána
mentem. Hátra fordult, mikor meghallotta, hogy felé megyek, majd
amint arca elém tárult, viszonoztam az ütést. A szeméhez kapott,
én pedig leporoltam a kezemet, majd felvettem a kabátomat, és
elindultam ki a lakásból sétálni egyet.
************
Másnap
éppen kicsöngettek az egyik unalmas óráról, én pedig egyből a
büfébe indultam, hogy megvegyem a tízóraimat. Fáradtan baktattam
le a lépcsőn, közben végig a földet bámultam. A tegnapi
pofonokból mindkettőnknek egy nagy monoklija maradt. Így utólag
lehet nem kellett volna. Beálltam a büfé sornak a végére, és a
fülhallgatómat bedugtam a fülembe. Kicsit ellazultam, közben
szépen lassan haladtam a sorban előre. Mikor megvettem a
szendvicsemet, elindultam fel a terembe, amikor egy kéz
visszarántott. A lépcső fordulóban álltam, velem szemben pedig
Louis. Kicsit rugdosta a talajt, közben tördelte az ujjait, majd
megszólalt.
-
Sajnálom a tegnapit. Én csak....eluralkodott rajtam a düh. Én nem
akartalak bántani. Nem tudom miért borultam ki ennyire, hisz neked
igazad volt. Sokkal inkább te kellenél neki, mint én, azok után.
Szóval..sajnálom – mondta, és egy ragyogó vigyort villantott
mellé. Persze egy kis ideig komor tekintettel néztem rá, majd egy
mosoly kíséretében megöleltem.
-
Sajnálom, hogy megbosszultam. Bár..még monoklival is jól nézel
ki – kacsintottam rá, majd elindultam a terembe.
-
Azért te sem panaszkodhatsz Styles! - ordított utánam nevetve
Louis.
Beléptem
a termünkbe, és leültem a padomhoz. Kibontottam a szendvicsemet, és
elhelyezkedtem. Éppen bele akartam harapni a kiflibe, amikor
becsöngettek.Idegesen csomagoltam vissza a fóliába, majd a
táskámba dobtam, és előhalásztam a könyveimet. Hátradőltem a
széken, és néztem, ahogy a tanárunk besétál az ajtón, és neki
kezd az óra tartásának. Mutogatott, tátogott, de a hangok nem
érkeztek meg az agyamba. Csak meredtem előre. Egyszer csak rezegni
kezdett a telefonom, és egy boríték csúszott a képernyőre.
Megnyitottam az üzenetet, ahol Bogi nevét sikerült elolvasnom.
„
Mi történt Louisval? Nem árul el nekem semmit!”
Egy
gúnyos arkifejezéssel, de megírtam neki a választ.
„
Nem lényeges. Ma elmegyünk kávézni?”
Hosszas
várakozás utána, de végül újra rezgett a telefonom. Izgatottan
nyitottam meg a levelet.
„Megyek,
hogyha elárulod, mi történt vele”
Megforgattam
a szemeimet, és megírtam válaszként, hogy „oké” aztán
elraktam a telefont, s magam elé bámulva folytattam a gondolkozást.
Végül az óta hamar eltelt, én pedig megkönnyebbülve indultam ki
az iskolából. Leültem a szokásos helyemre, és az eget bámulva
várakoztam. A sötét felhők gyülekeztek, ami azt jelentette,
hogy hamarosan esni fog. A szél eléggé fújt, a felhők pedig
gyorsan haladtak. Néhány érdekes formát vett fel, amit még így
nagyobb gyerekként is élvezetes nézegetni. A nap már nem látszott
ki mögülük, és néha egy két felhőből nagy villám is előjött.
Persze ezt követte a dörgés is, ami nem maradhatott el. Szerettem
a vihart. Jó volt nézni, és hallgatni hogy az eső cseppek
kopognak a földön, valamint a csapkodó villámok után keletkezett
hangok moraja egyre és egyre hangosabbá válik. Közeledett a
vihar.
-
Szia. Melyik kávézóba megyünk? - zavarta meg kilátásomat Bogi.
-
Van a közelben egy – mondtam még mindig fekve.
-
Mi történt az arcoddal? - hajolt közelebb hozzám, mire a szemeim
kipattantak.
-
Semmi érdekes..mehetünk? - kérdeztem, ő pedig egy sóhaj
kíséretében bólintott.
Nagy
vigyorral az arcomon felültem, majd egy ölelés után elindultam.
Bogi csak nevetett egyet, aztán követni kezdett. Egymás mellett
sétáltunk, és csak csöndben néztük, hogy merre mennek a
mellettünk elhaladó autók.
-
Nincs kedvem kávézni – törtem meg a halálos csendet – Mi
lenne, hogyha inkább kimennénk egy kevésbé zajos helyre...mondjuk
beszélgetni? - kérdeztem, ő pedig elvigyorodott.
-
Nekem teljesen mindegy, csak ne unatkozzunk, és ne legyen ilyen kínos
csend közöttünk.
Hosszas
séta után sikerült megkérdeznünk arra helyre, ahová eredetileg
is menni akartam. Egy napsütötte zöld rét, körülötte a nagy
erdővel. Kerestünk egy árnyékos helyet, majd elhelyezkedtünk.
Néztük a szép tájat, és hallgattuk a madarakat, közben
elbeszélgettünk.
-
Elárulod végre, hogy mi történt Louval és veled? - kérdezte
halkan. Tudta, hogy rosszul érint ez a téma.
-
Tegnap kiakadt rám, az okokat hagyjuk. Szóval tegnap ideges volt,
és..rajtam vezette le a feszültségét, én pedig viszonoztam neki
– mondtam el röviden tömören a történteket.
-
Szóval megvert, te meg visszaütöttél? - kérdezte, én pedig
bólintottam egyet.
Kicsit
csönd lett köztünk, aztán újra megszólalt.
-
Nekem ő nem ezt mondta – pillanatra megállt bennem az ütő.
Louis mit hazudhatott össze neki? - Azt mondta, hogy volt oka
megütni téged. Elvileg megsértetted. Durva szavakat vágtál
hozzá, ez igaz? - Kért számon, én pedig megráztam a fejemet –
Akkor mi az igazság?
-
Louis miattam lett ideges, aztán szembesítettem a tényekkel, ő
pedig nekem ugrott – mondtam.
-
És mit csináltál, hogy ideges lett?
-
Nem lényeg. Hagyjuk ezt a témát rendben? - kérdeztem, ő viszont
nem tágított.
-
Harry! Mondd már el! Mindig csak tereled, nem halsz bele –
ordított velem. Nem értettem min kapta fel a vizet ennyire, de nem
bírtam volna ki, hogy ne kezdjek el veszekedni vele, ezért csak
hosszas várakozás után válaszoltam neki.
-
Nem mondhatom meg – mondtam, majd felálltam a helyemről, és
elindultam haza...
Imádooom köviiit <3
VálaszTörlésköviiit <3
VálaszTörlésnekemnagyon tetszik:) jöhet a kövi! remélem sietsz:))
VálaszTörlésxXx