A történet idő és súlyos ötlet hiány miatt véget ér. Remélem amit eddig olvashattatok elnyerte tetszéseteket, sajnos képtelen vagyok a folytatásra. Lehetséges, hogy még visszajövök, másik és más fajta történettel, de még semmi sem biztos.
Köszönőm hogy itt voltatok és olvastátok, kommenteltetek. Nagyon jól esett minden szó és a 3 díj is amit kaptam.
Sziasztok :*
2013. szeptember 29., vasárnap
2013. július 5., péntek
13.rész
Mivel én vasárnap este 'nyaralni' megyek, majd miután onnan haza értem, egyből 3 hétig Balatonon leszek, ezért valószínüleg augusztus feléig ez lesz az utolsó rész! Remélem megelégedtek vele!
ui: amúgy elterveztem, hogy körülbelül 25 részes lesz a történet, szóval már meg van a szándékom, hogy mi lesz a vége! :)
*Bogi
szemszöge
Kipakoltam
a fél ruhatáramat az ágyamra, és keresgéltem, hogy mi is lenne a
megfelelő egy vacsorára. Talán egy órán keresztül válogattam,
majd bevonultam a fürdőszobába, és lezuhanyoztam. Megmostam a
hajamat, majd megszárítottam. Felvettem magamra a kiválasztott
ruhát, és kisminkeltem egy kicsit magamat. Lesétáltam az
emeletről, és a tükör elé álltam. Elégedett voltam magammal.
Éppen a cipőmért indultam, amikor kopogtak. Gyorsan belebújtam,
majd még egyszer végig néztem magamon. Sóhajtottam egyet, és
mosolyogva nyitottam ajtót. Előttem Harry állt egy ingben, aminek
a felét egy zakó takarta, és egy hozzáillő Fekete
farmer nadrágban. Két arcra puszi után belé karoltam, ő pedig a
kocsijához vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem.
Bekötöttem magamat, mire ő elmosolyodott, majd becsukta az ajtót
és beült a kormány mögé.
-
Egy ilyen ajánlatot nehéz elutasítani – válaszoltam neki.
Beindította
a motort és a gázra taposott. Pár pillanat múlva már sebesen
száguldott az autópályán. Nem tudtam, hogy pontosan hova megyünk,
csak azt, hogy szép helyen leszünk. Végül is, ennyit mondott. 10
perc után egyszer csak lelassított, és a megálló sávon
leparkolt. Kutatni kezdett az ajtón elhelyezett kis zseben, majd
kihúzott egy sálat onnan, és felém tartotta.
-
Ugye nem gondolod komolyan?! - néztem rá, ő viszont csak nagy
vigyorral az arcán bólogatott.
Végül
beadtam a derekamat, és felkötöttem a szememre a kendőt.
Kiszállított a kocsiból, és vállaimnál fogva vezetni kezdett.
Egy ideig féltem, hogy elesek, majd mikor már kivezetett a füvesebb
részről, biztosabban álltam a talajon. 5 percet sétálhattunk,
amikor megállított, és levette a szememről a kendőt. Pislogtam
párat, mivel sötéten láttam, aztán felpillantottam. Számhoz
kaptam, szemeim nedvesedni kezdtek. Előttem egy hatalmas, kék vizű
tó volt, közepén egy kicsit stéggel. Látni lehetett, hogy egy
asztal, mellette 2 szék, széleinél gyertyák ékeskedtek.
Rózsaszirommal be volt szórva az egész.
-
Ez...Hary...ez gyönyörű – ugrottam a nyakába, és szorosan
magamhoz öleltem.
-
Legszebbnek a legszebbet – mosolygott, és a kezembe adott egy szál
vörös rózsát.
Bele
szippantottam, majd újra a tó felé fordultam. Egy kiöltözött
pasi jött felénk, és Harrynek súgott valamit, aztán lelépett.
Harry rám mosolygott, majd kezét nyújtotta. Belé karoltam, ő
pedig elvezetett a tó partjáig, ahol is egy rózsákkal díszített
csónak várt minket. Megfogta a kezemet, én az alatt beleültem,
ő pedig követett. Megfogta az evezőket, és szépen lassan a
stégig lökött minket vele. Mikor odaértünk segített kiszállni,
majd kikötötte a 'hajót'. Kihúzta nekem a széket, és
leültetett, majd ő helyet foglalt velem szemben.
-
Mikor volt neked ilyenre időd? - kérdeztem, ő pedig csak nevetett
egyet.
-
Rengeteg szabad időm van mostanság. A suli miatt alig vannak
koncertjeink, és azokat is gyorsan lezavarjuk. Már csak albumon
dolgozunk, de az 1-2 óra délutánonként.
-
Értem – válaszoltam. Abban a pillanatban megérkezett egy másik
csónak a stéghez.
Egy
pincér szállt ki belőle, és két tányért rakott le elénk.
Felemelte a fedőjét, majd jó étvágyat kívánva visszament a
szárazföldre. Elképedve bámultam azt ami elém került.
-
Jó étvágyat – szólalt meg Harry.
-
Neked is.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
A
vacsora után Harryvel sétálni indultunk, a kocsi irányába.
Lassan lépkedtünk, és beszélgettünk. Végig elnevetgéltünk,
majd egyik résznél megállított, és magával szembe fordított. A
szemeimbe nézett, közben meg sem mozdult.
-
Most meg akarsz csókolni? - törtem meg a köztünk fennálló kínos
csöndet.
-
Nem akarom elsietni. A múltkori majdnem csók után, nem fogom.
Megvárom, hogy te tedd meg. - válaszolt, mire felhúztam a
szemöldököm.
-
Szóval megvárod? Oké, de szólok előre, én sokáig bírom –
nevettem fel.
Végül
ő is elmosolyodott, majd megérkeztünk a kocsihoz. Eljátszotta a
szokásos ceremóniát, és beindította a motort. Mikor már a
házunk elé értünk lelassított. Kiszálltam, ő pedig követett.
Az ajtó előtt megálltunk, és váltottunk még pár mondatot.
-
Nagyon jól éreztem ma magamat. Ilyen élményben még sosem volt
részem, és ezt nagyon szépen köszönöm – mosolyogtam, és
adtam egy puszit az arcára.
-
Remélem még megismételjük – vigyorgott.
-
Én is. Nagyon – mondtam, és megöleltem.
Kicsit
eltávolodtam tőle, de arcunk még közel volt egymáshoz. Kicsit
felé hajoltam, majd mielőtt még bele élte volna magát
elrántottam a fejemet.
-
Jó éjt Harry! - mondtam, és becsuktam magam után az ajtót.
Kicsit
álltam ott, annak neki támaszkodna, majd egy hirtelen
nekiindulásból újra kinyitottam azt, és Harry után futottam.
Mikor meghallotta, és meglátott, meglepődött arcot vágott, de én
csak közeledtem hozzá, majd a nyakába ugrottam, és
megcsókoltam...
2013. július 3., szerda
12.rész
Ötlet hiány miatt soká, de meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog nektek :)
*Bogi
szemszöge *
Louis
kiment orvosért, én pedig az alatt próbáltam lelket önteni
Vickybe hogy felébredjen. Persze nem sikerült, nem is reméltem.
Csak ültem és magyaráztam neki, szerintem bárki aki látott egy
idiótának tartott, de nem érdekelt. Próbáltam, hátha. Egy 10
perc múlva megjelent az orvos az ajtóban, és szúrós pillantást
vetett rám.
-
Ki menne kérem? - kérdezte.
Bólintottam,
és felálltam a kis sámliról. Elengedtem Vikci kezét, és éppen
léptem volna el, amikor felém nyújtotta azt.
-
Ne menj el, kérlek – mondta Vikcy, kezével még mindig próbálta
elkapni az én kezemet.
-
Ki kell menjek. Hamarosan visszajövök – mondtam, ő pedig
visszahúzta a kezét, és kinyitotta a szemeit.
Bíztató
mosolyt vetettem rá, aztán elindultam ki, és leültem Louis
mellé, aki a szoba előtti fehér székeknél helyezkedett el.
-
Felébredt. - mondtam, ő pedig meglepődött, de végül mosolygott
egyet.
-
Figyelj Bogi...tudom, most ez nem a legjobb pillanat, de szeretnék
veled beszélni...kettőnkről - nézett rám kérlelő szemekkel.
-
Figyelj Louis én... - kezdtem volna el, de szokásához híven
megint félbeszakított.
-
Rég óta el szerettem volna mondani, de sosem ment.
Tudod...szeretlek. Kiskorunk óta szeretlek. Eddig letudtam annak,
hogy legjobb barátok vagyunk, de aztán rájöttem, hogy ez annál
több. Eleanorral volt kapcsolatunk ébresztett erre rá, hogy
többet érzek irántad, mint iránta. És...ami az összeveszésünket
illeti....kérlek bocsáss meg nekem..mindenért. - végig hadarta a
mondanivalóját, majd lehajtotta a fejét.
Ledermedve
ültem ott, és csak a szavai jártak a fejemben. „ Szeretlek,
kiskorunk óta szeretlek.” Újra és újra ízlelgettem a szavait,
de válaszra még nem nyitottam a számat. Nem tudtam mit mondani
neki. Ő kérdő pillantásokat vetett rám, én cska néztem ki a
fejemből, majd végül megszólaltam.
-
Louis...én.. nem tudom elfelejteni azt, amit tettél. Igyekszem
semmivé tenni , de ez ilyen könnyen nem megy. Most már tudom miért
is tetted, és egy kicsit jobban is érzem magamat, de akkor is. Nem
mondom, hogy nem tetszel, mert akkor hazudnék...de...ez gátol abban
hogy bármit is tegyek. Talán..egy kis idő múlva
megpróbálhatjuk...de nem szeretném most – mondtam, és felálltam
a helyemről – Megmondanád Vikcynek, hogy muszáj volt haza
mennem? És hogy hívjon fel? - fordultam felé még egyszer, ő
bólintott egyet, én pedig elindultam ki a kórházból.
~~~~~~~~
[ Innentől ezt a zenét: Justin Bieber - Nothing like us]
Otthon
ültem a kanapén, felhúzott térdekkel. Az állam a térdeimen
pihentek, én pedig csak merengtem előre. A szemeim vörösek voltak
a sírástól, és a fáradtságtól is. Hajnali 2 óra van, én
pedig egész este itt voltam. Szerencsére anya éjszakás, ezért
nem köt belém. De, hogy miért is vagyok ilyen rossz kedvű? A
kórházi beszélgetés Louisval teljesen lehangolt. E miatt
felidéztem az egész történteket, és minden rossz dolgot, ami
életemben történt velem. Egészen anyu és apu válásától, a
Lou és köztem történtekig. Rájöttem, hogy az életem félig se
olyan jó, mint amilyennek gondoltam. Állandóan történt velem,
vagy a családommal valami, és minden esetben egy darab letört a
szívemből. Hiányzik az az élet, amikor még kisgyerek voltam, és
semmi bajom nem volt. Amikor még csak annyi volt a veszekedés
tárgya, hogy kinél van a plüss mackóm. Amikor még nem voltak
szerelmi problémák, nem volt fejlett telefon, se fejlett
számítógép. Amikor még nem fogtam fel, hogyha történt valami a
családdal. Az az idő, amikor óvodásként játszhattam a
barátaimmal, és semmi és senki nem zavart. Csodálatos volt. És
most mi van? Egy csonka családom, összetört szívem, és gondokkal
teli életem. Néha gondolok arra, hogy milyen lenne, hogyha apukám
is itt lenne. Teljesen más életem lenne. Tudom, mert mielőtt
elment, sokkal jobb volt. Nagyon hiányzik.
Felálltam
a kanapéról, és a hűtből elővettem egy doboz fagyit.
Visszaültem, és kanalazni kezdtem, könnycseppjeim pedig még mindig
potyogtak. Mikor már a negyed doboz elfogyott, kopogást hallottam.
Először csak azt hittem képzelődök, hisz ki is kopogna az
éjszaka közepén? Mikor újra hallottam kicsit erőteljesebben,
már meglepődtem. Kicsoszogtam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam,
nem hittem a szememnek. Harry állt ott, és egy apró vigyor után,
komoly és ijedt arcot vágott. Mielőtt megszólalt volna,
legintettem, hogy hagyja. Nem is csodálkozom, hogy ez volt a
reakciója. Kócos hajjal, vörös, feldagadt szemekkel, egy nagy
pólóban és egy rövid nadrágban voltam. Megijedtem volna én is
magamtól.
-
Mit keresel itt ilyenkor? - törtem meg a köztünk fennálló
csendet, rekedt és komolytalan hanggal.
-
Mondani szerettem volna valamit...úgy éreztem nem várhat, de ahogy
látom mégsem most kéne – nézett végig rajtam, majd szemeimnél
megállapodott.
-
Mondjad – mosolyogtam rá, de ez nem tartott sokáig, mert nem
akartam ál mosolyt mutatni neki.
-
Szerettem volna elnézést kérni tőled, a múltkori miatt...hogy
csak úgy...faképnél hagytalak. Sokáig rágtam magamat miatta, és
tudom, hogy nem volt kedvem dolog, de nem akartam veszekedni veled
mert... - mondta hadarva, majd megakadt. Nem szólalt meg újra, csak
a cipője orrát bámulta, és ujjait tördelte.
-
Mert? - emeltem meg az arcát, majd visszahúztam a kezemet.
-
Mert szeretlek!
2013. június 30., vasárnap
S.O.S - Ötlet Hiány
Sziasztok!
Nagyon nagy segítségeteket kérném! Elakadtam teljesen :S Nincs ötletem, hogy mit írjak a következő részbe:O
Arra gondoltam, hogy komiba írhatnátok ötleteket, vagy szavakat, amiket szívesen olvasnátok a következő részben, én pedig összeválogatom(emberenként 1-1et vagy ha kevés a komi akkor többet) és abból megkreálnám a következőt!
Nagyon megköszönném ha megtennétek nekem!
Nagyon nagy segítségeteket kérném! Elakadtam teljesen :S Nincs ötletem, hogy mit írjak a következő részbe:O
Arra gondoltam, hogy komiba írhatnátok ötleteket, vagy szavakat, amiket szívesen olvasnátok a következő részben, én pedig összeválogatom(emberenként 1-1et vagy ha kevés a komi akkor többet) és abból megkreálnám a következőt!
Nagyon megköszönném ha megtennétek nekem!
2013. június 24., hétfő
Nagyon nagyon fontos!
Sziasztok!
Hogyha eddig google+-on kaptatok értesítést az új részekről, akkor mindenkinek ajánlom...sőt nagyon kérlek titeket, hogy kövessétek itt a blogot!!!!! : http://www.bloglovin.com/blog/8596375/harry-the-name-of-destiny
Hogyha eddig google+-on kaptatok értesítést az új részekről, akkor mindenkinek ajánlom...sőt nagyon kérlek titeket, hogy kövessétek itt a blogot!!!!! : http://www.bloglovin.com/blog/8596375/harry-the-name-of-destiny
2013. június 16., vasárnap
11.rész
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen soká hozom, csak az elmúlt 1 héten minden nap volt osztály program, aztán este mikor haza értem nem volt időm írni. Most ballagtam ugye, ezért tegnap ünnepeltünk és tegnap sem nagyon tudtam, viszont most itt van. Remélem tetszeni fog! :)
Bogi
szemszöge*
Faképnél
hagyott. Felállt és elment. A szemeim csak meglepetten nézték,
ahogy távolodó alakja szépen lassan eltűnik, és már csak a rét
marad kilátásnak. A hangja ismétlődött a fejemben, egyre
hangosabban és hangosabban „Nem mondhatom el.” Lehajtottam a
fejemet, aztán a telefonomért nyúltam. Előkerestem a
névjegyzékben Vicky számát, és egyből a fülemhez emeltem a
készüléket. Hosszas csörgés után végül felvette valaki, de
nem az, akire számítottam.
-
Szia – szólt bele Louis.
-
Öööh...Szia Lou..öhm..Vicky? - kérdeztem meglepődve.
-
Izéé..nyugodj meg. Most itt vagyunk a kórházban. Vic rosszul lett
és elájult, én pedig behoztam. Berakták egy kórterembe, de még
alszik, én pedig várom, hogy felkeljen – vázolta a helyzetet
Louis.
-
Melyikben vagytok? - aggódó hangnemben szóltam a telefonba.
-
Abban a jó magasban. Amin mindig röhögtünk – mondta.
-
Gyere le a bejárathoz, mindjárt ott vagyok – mondtam, és egyből
felpattantam.
A
vállamra kaptam a Táskámat, a telefonomat a zsebembe csúsztattam,
és szinte futva indultam neki. 10 perc alatt visszaértem a városba,
és gyorsan fogtam egy taxit, ami elvitt a kórházba. Idegesen
szálltam ki, majd valamennyit fizettem a taxisnak és beszaladtam az
ajtón. Körbenéztem, Louis az egyik asztalnál ült, és
kortyolgatott valamit, közben újságot olvasott. Odasétáltam
hozz, ő pedig meglepetten nézett rám.
-
Ez nálad a mindjárt? - kérdezte, én pedig csak vállon bokszoltam.
-
Messze voltam, és még vissza kellett jönni a városba. Harry
kivitt valami rétre – mondtam, Louis pedig ökölbe szorította a
kezét.
-
Mehetünk fel? - kérdezte téma terelés képen.
Bólintottam,
ő pedig a lifthez ment, és megnyomta a hívó gombot. Kicsit
vártunk, majd megjelent előttünk az üres kabin. Kicsit szorongva
de beléptem, Lou pedig követett. Az ajtó becsukódott, a lift
pedig elindult. Emeletenként csengetett egyet a kijelző, ami írta,
hogy hányadikon vagyunk. Egyszer csak halk morgást hallottunk, majd
a lift meg-megállva indult tovább, végül pedig két emelet
között megállt. A villany pislákolni kezdett.
-
Louis...mi történt? - a kétségbeesettséget erősen hallani
lehetett a hangomból.
-
Megállt a lift. Nyugodj meg, mindjárt kérünk segítséged –
mondta lazán.
A
libabőr végig futott rajtam, homlokom verejtékezni kezdett.
Tenyerem izzadt. Ujjaimat tördelve csúsztam végig a lift falán,
és kuporodtam össze a földön. Néztem,a hogy Louis cselekedik.
Megnyomta a vészjelző gombot, de a lift még mindig egy helyben
állt.
-
Lou...miért nem működik?
-
Mindjárt – mondta nekem, majd magában magyarázott valamit.
Szemeimből
folytak a könnyek, közben a hajamat markolásztam. Louis egyszer
csak felém pillantott, és ijedten mellém guggolt.
-
Mi a baj? - aggódó szemeivel egyenesen az enyémbe nézett.
-
Ismersz...Klusztrófóbia – nyögtem ki halkan, ő pedig
megvilágosodott tekintettel bámult rám.
Mellém
ült, és átölelt, próbált nyugtatni. Nem ment neki. Egyre jobban
kezdtem idegeskedni. Egyszer csak a lift megmozdult, a következő
emeletnél pedig kinyílt. Az ajtóban egy idősebb pasi állt, és
motyogott nekünk valamit. Csak ijedten néztem ki a fejemből, majd
Louis felhúzott és kilökött a liftből. Megragadta a karomat, és
a legközelebbi orvost leszólította.
-
Kérem...megvizsgálná? Klausztorfóbiás, és..most jöttünk ki a
beragadt liftből. Nem tudom, hogy mi van vele, de nagyon nem néz ki
jól – mondta, én pedig végig őt figyeltem.
-
Persze jöjjön velem – mondta a nő, megragadta a karomat, és
maga után húzott...
*Louis
szömszöge
Leültem
Vicky kórterme elé, és vártam. Vártam, hogy kijöjjön valaki,
és mondja, hogy mi is történt. Persze erre egy ideig még nem fog
sor kerülni. Felálltam a helyemről, és lassan benyitottam a
szobába. Sehol senki, csak egy sápadt lány az ágyban. Leültem
mellé, és csak néztem őt. Nem szólaltam meg, nem is beszéltem
hozzá,végülis, mit mondhatnék? Hogy sajnálom? Nem az én hibám
volt. Csak...megkérdezte, hogy mi történt, aztán..következő
pillanatban már a földön hevert. Nem tudtam mi történt, szóval
felkaptam, és behoztam a kórházba.
-
Nincs semmi bajom. Apróbb sokk ért, de elmúlt – nyitott be Bogi
az ajtón.
-
Igen..az feltűnt – nevettem.
-
Mi van vele? - nézett Vickyre.
-
Fogalmam nincs, de ideje megkeresni egy orvost – mondtam, és
kimentem...
2013. június 10., hétfő
Közvélemény kutatás!
Sziasztok!
A történet maximum 30 részes lesz, ez alatt fog még rengeteg dolog történni. Igyekszem elhúzni, és érdekessé tenni...de mivel a 10.résznél tartunk, gondoltam eljött az ideje, hogy megkérdezzem tőletek....
Szerintetek a sztori boldogan, vagy szomorúan fog véget érni?
Kérnék mindenkit, hogy kommentbe válaszoljon, esetleg az oldalt kirakott szavazásnál!
Köszönöm! :)
Vikii.♥
A történet maximum 30 részes lesz, ez alatt fog még rengeteg dolog történni. Igyekszem elhúzni, és érdekessé tenni...de mivel a 10.résznél tartunk, gondoltam eljött az ideje, hogy megkérdezzem tőletek....
Szerintetek a sztori boldogan, vagy szomorúan fog véget érni?
Kérnék mindenkit, hogy kommentbe válaszoljon, esetleg az oldalt kirakott szavazásnál!
Köszönöm! :)
Vikii.♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)